 | 
Legfrissebb hozzászólások (115791 - 115800)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | "...előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)"
Ezt támasztja alá, hogy Krisztus-tudatról már hallottam, de Jézus tudatról még nem.
SundayJunkie, Már az előző Írásomban megpróbáltam leírni, de nem sikerült valami tisztán fogalmaznom, most azért megint megpróbálom. Minden pillanatban létezel, és minden pillanatban érzések tömkelege zúdul rád az érzékszerveken keresztül. Alvás közben azért pihened ki magad, mert megszűnik az érzékelés. Amikor nem-alszol, akkor elpocsékolod az energiáid, hogy majd aludhass. Két lehetőséged van, ha állandóan pihent és fitt akarsz lenni, az egyik ha folyton alszol, a másik, ha megpróbálsz azzal a bizonyos felsőbb énnel egyesülni, amelyik nem cselekszik, nem gondolkodik, és nincs szüksége a fizikai érzékszervekre (->mert nincs szüksége a fizikai világban érzékelt tárgyakra), mivel csak létezik. Ez a felsőbb én állandóan alszik, és állandóan nem-alszik.
Most pedig nyersen gyakorlatias próbálok meg lenni. Ha meglátsz egy Yamaha R1-est, az nem baj, de ha utána percekig az köti le az elméd, hogy de jó lenne nekem is egy ilyen moci, ide meg oda mennék vele kirándulni, és minden nap új csajt szereznék vele, akkor már az érzékelt tárgy köti le az elméd, és nem maga az érzékszerv. Nem az érzékelést kell kikapcsolni - arra ott az alvás -, hanem az érzékek tárgyaihoz való kötődést. Én azt mondom magamnak ha elkalandoznak a gondolataim: attól függetlenül létezik minden létező a világban, és nem létezik minden nem létező, hogy gondolkodom-e rajta, vagy nem.
Én így tudom logikusan elképzelni a dolgot: Amikor az R1-es re gondolsz, akkor gyakorlatilag a te enrgiád vándorol át abba a motorba. Egy R1-esnek az adja az értékét, hogy minden motoros arra vágyik. Ha mindenki megelégedne egy szimóval, vagy egyáltalán senkisem vágyna motorra, akkor nem lenne más az a motor, mint egy darab vas, meg textil, meg kőolajszármazékok - egy darab lenne csak a földböl -
Ne egy darabot akarj a földből, hanem az egész földet. Ne egy darabot akarj a mindenségből, hanem az Egész Mindenséget. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Az "én időmben" még az volt a divad, hogy sima tekert cigit kínáltunk pancseeeeereknek, aztán néztük ahogy betéptek tőle. Ezt legalább a törvény sem bünteti, és mindenki jól járt... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | az a "Krisztus-kaliberű" lett volna... én legalábbis úgy tudom, hogy Jézus az ember, Krisztus pedig az istenember... előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)
|
| |  |  |  |


 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Ugy is nezett ki, mint egy diszno... ;) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Inkább betöltök egy patront, akkor is elfelejtem, hol vagyok, és még izomlázam sem lesz...csörcsill is megmondta: csak semmi sport! :)
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Én egyszerűen imádok úszni. Kicsit olyan, mintha repülnék. Nagyon szabadnak érzem magam akkor, főleg nagy vizekben, beúszok, h csak halványan lássam a partot és mindenhol víz, körülöttem, alattam; az is n. jó lazulás, vmi csendes helyen ráfeküdni a vízre behunyt szemmel és teljesen elfeledni, hol is vagyunk...(Holnap megyek is, de csak uszodába tudok, mert nem leszek városomban:(( ) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Jézus-kaliber? Most remélem ezt nem gondoltad komolyan... :)Tökéletesen lehetetlen, hogy valaki "Jézus-kaliberű" legyen. Mert akkor ő lenne Jézus. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Részegen meztelenül éjszaka. A tüdődet úgy érzed, mintha a világ összes oxigénjét be tudnád szívni, jobb lesz a vérkeringésed, élvezet lesz egy kicsit úszni (azért ne vigyük túlzásba...ja, és ne 3dl tömény után jusson eszünkbe :))
Amit nem vállalnék be ilyen vizes dologgal kapcsolatban, az az, amit tavaly csináltunk tesiórákon. 7-re mentünk úszni a sportba (mókás dolog zuglóból a margitszigetre bumlizni full kómásan az október eleji kurva nagy hidegben), és a szabadban kellett úszni. Én nem tudok reggel enni, ezért éhgyomorra, cigis tüdővel kellett úszkálnom, és annyira hideg volt, hogy nem láttam el 3 méterre, mert párolgott a víz. Amikor kiszálltam, rögtön megcsapott a hányinger (klór+oxigénhiány+alacsony vércukorszint), és nem engedett kb. 10 percig...ez volt minden héten, kb. 2 hónapig. Na, ezt soha többé. Amúgy sem szeretek úszni. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Egyszer azt írtam a naplómba kb. 1 éve, hogy a felnőttkor a fiatalkori idealizmus megcáfolódásának folyamata. Hát, valószínűleg ez a mondat is a fiatalkori idealizmusomból táplálkozott, annyira kereknek, egésznek és egyszerűnek tűnik. Kíváncsi vagyok, mit gondolok róla majd évek múlva, de amit írtál, az elgondolkodtatott azon, hogy valószínűleg mégsem lesz olyan szar a felnőttség (grownship?). Egyrészt, ami már régóta motivál, az a világ teljesebb megértése, és tudom, hogy ezt csak életkor előrehaladtával tudom beteljesíteni, msrészt viszont ami húz, az a gyerekes játékosság elvesztése. Persze, akkor igazán felnőtt a felnőtt, ha tud játszani, blablabla, ezt a modern kor áldott jó mentál-sámánjai tuszkolják az agyunkba; de a gyermeki szemlélet akkor is odalesz. A gyermekkor olyan, mint egy terem - van plafon, és biztonságban érezzük magunkat behatárolt tudatunkban. Amikor ez a plafon szétfeszül, rálátásunk lesz a végtelenre, ami rendkívül ijesztő. Nekem ez nemrég következett be, és gondolom ez nyomaszt egy kissé. Bele kell szokni a határtalan elérhetetlenségébe a földi lét során (azért a gomba/lsd stb. ezt kiküszöböli egy időre).
"és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése..."
ha az emberek nagy többsége bírna ezekkel az erényekkel, akkor szerintem a direkt ráhatás sem lenne ilyen mennyiségű falra hányt borsó. Két évig dolgoztam egy asztalosüzemben nyaranta - az ott dolgozó munkásokról azért nem lehetett elmondani a tágabb perspektívájú gondolkodást és a szellemi dimenzió sem mélyült náluk kb. 2cm-nél lejjebb. Volt olyan nap, amikor végig a dugásról beszéltek a kajaszünetben, majd az egyik benyomta az örökzöld poént: "jól van, elég volt má. Beszéljünk a zenéről. B*sztál már zongorán?" Ha azt mondom, hogy ennél följebb nem nagyon kúsztak, szellemi táplálékuk meg kizárólag a blikkből meg mai lapból állt, akkor nem hazudok túl nagyot. És ez az átlag (najó, ez azért egy kicsit alatta van),úgyhogy néha ezért nem várok túl sokat az emberi értelemtől, amolyan globálisan.
|
| |  |  |  |

|