 |
Legfrissebb hozzászólások (115801 - 115820)
 | |  | | | | |  | |  | | | "Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény."
ez nagyon igaz lehet... a felnőttek a fiatalabbak közül csak azokra figyelnek oda, akik tényleg nagyon komolyak (Jézus-kaliber legalább). és mivel a mi társadalmunkban ez így működik, felesleges azzal vesződni, hogy direkt osztod nekik az igét (már ha úgy érzed, hogy rájöttél valamire, amit ők nem látnak)... úgyse lesz semmi eredménye. jobb az indirekt ráhatás, pl. elejtett megjegyzések vagy döntési szituációkban számukra meglepő döntést hozni, amit aztán el lehet esetleg magyarázni (hogy miért is döntöttünk úgy)
meg kihasználni azokat a pillanatokat, amikor nyitottabbak, befogadóbbak... a legjobb nem szavakon keresztül...
(ezt most a saját szüleimmel való kapcsolatom alapján írtam)
nekem nagyon durva, hogy nem kell többet félnem a metrón a "huligán" kamaszoktól... kiskoromban mindig tartottam tőlük, hogy nem fog tetszeni nekik a pofám és beverik... próbáltam menőnek látszani, vagy éppen szürke egérnek (utóbbi könnyebben ment :-), hátha akkor nem vesznek észre
és most, 28 évesen valahol tök gáz, hogy belül nem érzem magam másnak, lényegében ugyanaz a gyerek vagyok, aki akkor voltam, viszont a külsőm megváltozott, borostás vagyok, felnőttnek nézek ki, és ezért bazmeg, csak ezért az emberek már teljesen máshogy kezelnek, és másként beszélnek/viszonyulnak hozzám... és ezért nem kell többet félnem a 16 évesektől... pedig igazából ugyanúgy félhetnék, ugyanúgy meglehetne rá az okom, ha ők tudatában lennének annak, hogy igazából semmi különbség nincs... de szerencsére nincsenek tudatában...
aztán persze az ember megszokja, hogy felnőttként kezelik... és előbb-utóbb ő is elhiszi magának, hogy az lett... és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése...
nekem a saját tapasztalatom alapján úgy tűnik, hogy ha valaki már kora ifjúságától kezdve vágyik az igazságra, annak kezdetben kurva nehéz dolga van, de ha kitartó, akkor a felnőtté válás számára nem szomorú lesz (jaj, elmúlik az ifjúság, bazeg, már harminc vagyok), hanem kibontakozás, a bilincsek egyenkénti leoldódása, a megszabadulás egyre kézzelfoghatóbb folyamata, ami hatalmas öröm. érzi az ember, hogy olyan, mint egy fa: ifjúkorában gyűjtötte az infókat, készülődött, és egyszer csak beindul az egész, kiterebélyesedik, aztán megjelennek a virágok és végül a gyümölcsök is. nekem néha kifejezetten olyan érzésem van, hogy már mindent megcsináltam, előkészítettem, bizonyos szempontból már csak hátra kell dőlnöm és megvárnom, amíg az egész beérik. előkészítés - beteljesítés. én készítem elő, a világ teljesíti be.
az elején nagyon nagy fájdalmat okoz a kontraszt az ideálok, álmok és a konkrét léthelyzet között. de ha az ember kitart az álmai mellett (amelyek persze szintén alakulnak, pontosabbak lesznek, ahogy az ember érik), akkor ezek az álmok végül tényleg megvalósulhatnak. akármi megvalósulhat, amit az ember képes konkrétan elképzelni. nem ködszerűen, hanem úgy, hogy az ember elhiggye, hogy igen, ez lehetséges valóság lehet. néha úgy van, hogy az embernek intuitív sejtések útján megvan ugyan az álma, de nem tudja elképzelni, hogy ez miként valósulhatna meg. ilyenkor addig kell dolgozni, amíg a tudatot ki nem bővítjük olyan módon, hogy elhihessük a megvalósulás lehetőségét. ezzel a folyamatos tudat-konfigurálással csináljuk meg azt az utat, amin aztán a felnőtté válással végig fogunk menni. (nálam legalábbis így volt/van)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ákimáki, mit jelent számodra az energiák jó kihasználása? Mármint a gyakorlati vetületére lennék kíváncsi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biztos erősen gyanús volt nekik, h füves cigit kínál nekik, de nm voltak biztosak benne. :o |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Idén nyáron mesztelenül fürödtünk a kőrösben. Régen nem éreztem ilyet, mintha megint három éves lettem volna.
Az uszodákat én sem szeretem annyira mint a természetet. Klór klór hátán, pfujjj.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én csak bele-bele olvasgattam a párbeszédetekbe, de sokminden közül erre szeretnék reagálni:
"még egy tipp: a gondolatok csalókák, az érzések sokkal megbízhatóbbak. érdemes az érzéseket fejleszteni, felszínre hozni, megtalálni velük a kapcsolatot, elmélyülni bennük. hagyni, hogy az érzések vezéreljék a gondolatokat és ne viszont."
Jól érzem? Intuíció - ego
SunJunkie,
"Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait."
Az intenzíven élés szerintem az energiáink jó kihasználásával gyakorolható. Amióta odafigyelek magamra, és tudatosan próbálok meg létezni, azóta én is észrevettem, mennyi fontos dolog történik velem. Fontos, ugyanakkor nem-fontos. Ez asszem fontos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Milyen osztálytársai lehetnek az arcnak? Behívja őket egy cigibe, és ahelyett hogy elfogadnák, vagy nem, köpnek az igazgatónak... Ilyen haverokkal valszeg én is csak beszívva bírnám ki a sulit...
Ezt a mondatot nem nagyon tudom értelmezni:
"A belső vizsgálat eredményének köszönhetően beigazolódott az osztálytársak gyanúja: nekik is felkínálta a könnyű drognak számító füves cigarettát." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem ertem ezt a cikket. se fule se farka. valaki fuvezett. tragedia tortent a csaladjaban. ...es? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Pedig az a lényeg, hogy tapadjon a bélyeg. Ez teljesen egggyértelmű. Hiába, áltlosiskolában megtanultunk minden fontosat az élet nagy dolgairól (főleg a tízórais szünetben), a többi már csak agymenés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Totál besszarás. :o))) Nagyon jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha valaha lesz olyan Magyarországon, hogy drogmúzeum, akkor ez a levél ott fog virítani a vitrin mögött mint értékes kordokumentum. A hülyeség koncentrációját lehet még efölé emelni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az elméleti tudás megkopik,
A különböző tapasztalatok elpárolognak akár a köd,
Csupán a megvalósítás marad változatlan mint a tér. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én csak azt nem értem, hogy ez most paráztatás vagy reklámkampány. Mert "milyen szörnyű, hogy füvezik", de mióta le van a stressz, azóta jobban tanul. No comment. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És ezt újságban meg kellett jelentetni? Hol van olyan iskola, ahol nem történik kábítószerfogyasztás??
Azt kéne betenni az újságba... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Új Szó c. szlovákiai lapban megjelent cikk :o)))
Egy középiskolai igazgató visszaemlékezései
Marihuána kapható?
Mindaddig nem vesszük komolyan a drogfüggők problémáit, míg nem találkozunk a szűkebb környezetünkben is kábítószer-fogyasztóval. Egy-egy iskola életében megrázó élményt jelent, ha kiderül a diákok körében bizony akad olyan, aki kipróbált valamilyen narkotikumot. ĺgy történt ez abban a dél-szlovákiai magyar tannyelvű középiskolában is, melynek a nevét szándékosan hallgatjuk el, figyelembe véve az eset körülményeit és a kábítószer-fogyasztással meggyanúsított diák személyi jogait.
Körülbelül fél évvel ezelőtt derült fény a történésekre. Egy fiú marihuánás cigarettát szívott. Az esetről csupán közvetett bizonyítékaink vannak, árulta el az igazgató csupán a fiú osztálytársainak vallomásaiból értesültünk a sajnálatos eseményről. A belső vizsgálat eredményének köszönhetően beigazolódott az osztálytársak gyanúja: nekik is felkínálta a könnyű drognak számító füves cigarettát.
Megpróbáltuk vele megbeszélni, mi a probléma, próbáltunk megoldást találni. Nem tapasztaltuk, hogy a diák ismét kábítószerhez nyúlt volna. Reménykedünk tehát abban, hogy az események jó irányba mozdultak el, azonban ebben igazából sosem lehetünk egészen biztosak. tette hozzá az igazgató. Azt, hogy az iskola területén történt-e a drog fogyasztása, nem sikerült kideríteni, a fiú elmondása alapján nem az iskolában gyújtott rá a marihuánás cigarettára. A diák tanulmányi eredményei javultak az eltelt időszakban, a viselkedésével sincsenek különösebb gondok, ez mindenképpen jó jel, fűzte hozzá az iskola vezetője. A fiúról annyit lehet tudni, hogy elvált szülők gyermeke, a családjában történt már korábban egy tragédia, melyet vélhetőleg csak rendkívül nehezen képes feldolgozni.
Szakvélemények szerint egy családi tragédiát bármilyen nehéz feldolgozni, szükséges rajta túllépni. Ellenkező esetben a személyiség gyengül, görcsösen ragaszkodva a tragédiához. Ilyen helyzetben nem ritka, hogy valaki kábítószerhez nyúl. (rácz, ú)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi a lényeg? Hogy tapadjon a bélyeg. Biztos elsütötték már páran, vagy azért nem sütötték el, mert olyan szinten primitív, hogy senki nem meri beírni...Nem baj, fő az egyszerűség és az elbutulás.
alldayjunkie |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és képek készültek?minden offolásom a tiétek?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap hazafelémenet a batthyány téren az egyik abc mellett az üres sörösüvegemet próbáltam rátukmálni egy részeg, idősebb hajléktalanra. Az első jel az volt, hogy parfümtől illatozott, miközben a feles vodkáját szorongatva állt, a szakálla frissen volt "fazonozva", stb. Nem fogadta el. Sajnos túl részeg volt ahhoz, hogy összefüggően beszélhessen, sőt, talán nem is akart. Szimbólumokban beszélt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy Arahat-e, akkor csak nézett, majd megkérdeztem, olvasott-e buddhizmust. Nem emlékszem mit mondott, mert én is elég kész voltam, másrészt nagyon elkenten beszélt, és nem értettem rendesen. Majd azt kérdeztem meg, hogy megvilágosodott ember-e. Nevetett, és azt mondta hogy igen, csak az emberek nem értik a kutyanyelvet. Tudós volt az öreg, megkérdezte, tudom-e, hány parszek egy négyzetméter. Ez az ember segített rajtam alélt részegségével és ködös mondataival, olyan lökést adott, amiért csak hálás lehetek.
Cellux...kezdem a saját bőrömön tapasztalni mindazt, amit írtál. Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait. És mióta újra olvasom a daathot, még tudatosabb vagyok - így még inkább igaz az előző mondatom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény. És amíg életbölcsességünk el nem ért egy bizonyos szintet, addig sajnos valószínű, hogy semmit sem, vagy sokkal kevesebbet tudunk tenni az emberekért, mint amennyire mi kapacitálva érezzük magunkat. Rám legalábbis - talán mert fiatal vagyok - nem hallgatnak az idősebbek, az igazán felnőttek (a felnőtt itt nem egyenlő a szellemi érettséggel, bár azt kéne jelentenie), pedig sokszor tudom, hogy az én tanácsaim talán leegyszerűsítenék a problémáját. Talán ez az az ego által ösztönzött segítségnyújtás, amiről írtál, lehet, hogy ott bukok, hogy az ÉN tanácsaimat akarom expresszálni, anélkül, hogy elvonatkoztatnék attól, ki mondja kinek, és kinek az agyában (tehát az enyémben) fogant meg a jobbító szándék. Ez tényleg huszadrangú, mégsem tudok tőle egyelőre elszakadni. |
| | | | |
|
