 |
Legfrissebb hozzászólások (115801 - 115810)
 | |  | | | | |  | |  | | | "Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény."
ez nagyon igaz lehet... a felnőttek a fiatalabbak közül csak azokra figyelnek oda, akik tényleg nagyon komolyak (Jézus-kaliber legalább). és mivel a mi társadalmunkban ez így működik, felesleges azzal vesződni, hogy direkt osztod nekik az igét (már ha úgy érzed, hogy rájöttél valamire, amit ők nem látnak)... úgyse lesz semmi eredménye. jobb az indirekt ráhatás, pl. elejtett megjegyzések vagy döntési szituációkban számukra meglepő döntést hozni, amit aztán el lehet esetleg magyarázni (hogy miért is döntöttünk úgy)
meg kihasználni azokat a pillanatokat, amikor nyitottabbak, befogadóbbak... a legjobb nem szavakon keresztül...
(ezt most a saját szüleimmel való kapcsolatom alapján írtam)
nekem nagyon durva, hogy nem kell többet félnem a metrón a "huligán" kamaszoktól... kiskoromban mindig tartottam tőlük, hogy nem fog tetszeni nekik a pofám és beverik... próbáltam menőnek látszani, vagy éppen szürke egérnek (utóbbi könnyebben ment :-), hátha akkor nem vesznek észre
és most, 28 évesen valahol tök gáz, hogy belül nem érzem magam másnak, lényegében ugyanaz a gyerek vagyok, aki akkor voltam, viszont a külsőm megváltozott, borostás vagyok, felnőttnek nézek ki, és ezért bazmeg, csak ezért az emberek már teljesen máshogy kezelnek, és másként beszélnek/viszonyulnak hozzám... és ezért nem kell többet félnem a 16 évesektől... pedig igazából ugyanúgy félhetnék, ugyanúgy meglehetne rá az okom, ha ők tudatában lennének annak, hogy igazából semmi különbség nincs... de szerencsére nincsenek tudatában...
aztán persze az ember megszokja, hogy felnőttként kezelik... és előbb-utóbb ő is elhiszi magának, hogy az lett... és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése...
nekem a saját tapasztalatom alapján úgy tűnik, hogy ha valaki már kora ifjúságától kezdve vágyik az igazságra, annak kezdetben kurva nehéz dolga van, de ha kitartó, akkor a felnőtté válás számára nem szomorú lesz (jaj, elmúlik az ifjúság, bazeg, már harminc vagyok), hanem kibontakozás, a bilincsek egyenkénti leoldódása, a megszabadulás egyre kézzelfoghatóbb folyamata, ami hatalmas öröm. érzi az ember, hogy olyan, mint egy fa: ifjúkorában gyűjtötte az infókat, készülődött, és egyszer csak beindul az egész, kiterebélyesedik, aztán megjelennek a virágok és végül a gyümölcsök is. nekem néha kifejezetten olyan érzésem van, hogy már mindent megcsináltam, előkészítettem, bizonyos szempontból már csak hátra kell dőlnöm és megvárnom, amíg az egész beérik. előkészítés - beteljesítés. én készítem elő, a világ teljesíti be.
az elején nagyon nagy fájdalmat okoz a kontraszt az ideálok, álmok és a konkrét léthelyzet között. de ha az ember kitart az álmai mellett (amelyek persze szintén alakulnak, pontosabbak lesznek, ahogy az ember érik), akkor ezek az álmok végül tényleg megvalósulhatnak. akármi megvalósulhat, amit az ember képes konkrétan elképzelni. nem ködszerűen, hanem úgy, hogy az ember elhiggye, hogy igen, ez lehetséges valóság lehet. néha úgy van, hogy az embernek intuitív sejtések útján megvan ugyan az álma, de nem tudja elképzelni, hogy ez miként valósulhatna meg. ilyenkor addig kell dolgozni, amíg a tudatot ki nem bővítjük olyan módon, hogy elhihessük a megvalósulás lehetőségét. ezzel a folyamatos tudat-konfigurálással csináljuk meg azt az utat, amin aztán a felnőtté válással végig fogunk menni. (nálam legalábbis így volt/van)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ákimáki, mit jelent számodra az energiák jó kihasználása? Mármint a gyakorlati vetületére lennék kíváncsi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biztos erősen gyanús volt nekik, h füves cigit kínál nekik, de nm voltak biztosak benne. :o |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Idén nyáron mesztelenül fürödtünk a kőrösben. Régen nem éreztem ilyet, mintha megint három éves lettem volna.
Az uszodákat én sem szeretem annyira mint a természetet. Klór klór hátán, pfujjj.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én csak bele-bele olvasgattam a párbeszédetekbe, de sokminden közül erre szeretnék reagálni:
"még egy tipp: a gondolatok csalókák, az érzések sokkal megbízhatóbbak. érdemes az érzéseket fejleszteni, felszínre hozni, megtalálni velük a kapcsolatot, elmélyülni bennük. hagyni, hogy az érzések vezéreljék a gondolatokat és ne viszont."
Jól érzem? Intuíció - ego
SunJunkie,
"Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait."
Az intenzíven élés szerintem az energiáink jó kihasználásával gyakorolható. Amióta odafigyelek magamra, és tudatosan próbálok meg létezni, azóta én is észrevettem, mennyi fontos dolog történik velem. Fontos, ugyanakkor nem-fontos. Ez asszem fontos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Milyen osztálytársai lehetnek az arcnak? Behívja őket egy cigibe, és ahelyett hogy elfogadnák, vagy nem, köpnek az igazgatónak... Ilyen haverokkal valszeg én is csak beszívva bírnám ki a sulit...
Ezt a mondatot nem nagyon tudom értelmezni:
"A belső vizsgálat eredményének köszönhetően beigazolódott az osztálytársak gyanúja: nekik is felkínálta a könnyű drognak számító füves cigarettát." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem ertem ezt a cikket. se fule se farka. valaki fuvezett. tragedia tortent a csaladjaban. ...es? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Pedig az a lényeg, hogy tapadjon a bélyeg. Ez teljesen egggyértelmű. Hiába, áltlosiskolában megtanultunk minden fontosat az élet nagy dolgairól (főleg a tízórais szünetben), a többi már csak agymenés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Totál besszarás. :o))) Nagyon jó. |
| | | | |
|
