 |
Legfrissebb hozzászólások (114421 - 114430)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nem is olyan régen, elszívtam egy haverommal egy gramm harmalint, rá egy órára kb. 0.3 spanglit. (ketten 0.3-at)
A harmalintol semmit nem éreztünk, vagy talán egy árnyalatnyi anti-dep. hatást, aztán a spangli elég jól odatett.
Semmi halu vagy ilyesmi, csak éppen -
Mostanában amikor (csak) szívok, törvényszerüen jönnek mindenféle kényelmetlen gondolatok, zavaró érzések. Ezek teljesen elmaradtak, nem is tudom mikor élveztem ennyire magát az érzést.
(amugy a zavaró gondolatokat stb. ellensúlyozza a társoság, márpedig csak társoságban szívok, akkor is a megszokás az ok.)
egy mondattal a kombináció tanulsága számomra:
oly sok idő után megint jó volt beszívva lenni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Ettől az okok igazi( és nem valódi) gyökerei még megmaradnak."
Remek megvilágításba helyezte számomra ezt a problémát a klésák filozófiája. Lehet valaki bármekkora csodatevő, mindentudó, ameddig nem pusztítja el az összes tudathordozóját, amelyekben a szenvedés "magvai" megtalálhatók, addig ezek a magok ott lesznek szunnyadó állapotban, és amint megefelelő lehetőség kínálkozik kihajtanak. Amikor valaki az összes tudathordozóját elpusztította akkor ezek a magok is elpusztulnak. Ekkor szűnnek meg valójában a szenvedés okai. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aki tud spóralenyomatot csinálni az légyszi dobjon meg egy e-maillel mindenképp! Köszi! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hajaj én már abba is beletörődtem, hogy nem egy élet alatt fogok megvilágosodni, de legalább már ráléptem az útra...
Tegnap este egy fincsi kis pippantás után lefeküdtem az ágyamba. Elkezdtem a tudatomat megtapsztani a légzésemen, figyeltem az orrlyukamat ahogy ki-be áramlik a levegő. Ez ment is egy ideig, de megint az elmém rakoncátlankodni kezdett ezért próbáltam mindent elengedni és valamilyen szinten sikerült is. Egy idő után arra leszek figyelmes, hogy rámnehezedik a csend szó szerint. Erre is ráfigyeltem és a sötétségre is és így elég könnyű volt nem odafigyelni a gondolataimra. Elején persze ilyenek voltak, hogy miközben mélyültem volna el, én már azon örvendeztem, hogy juhuu sikerül meg minden és majd leírom ezt ide, de rájöttem most nem ezzel kéne foglalkozni. Egy kedves kanadai optometrista barátom mondta mindig: "Stay present." Nagyon hatásos. Amikor mélyülök azt vettem észre, hogy az egóm ezt mindenképp vissza akarja jelezni szóban, gondolatban. Na most egy kérdés. Baj ha én határozott mondatokkal erősítem meg magamban az adott élményt? Az baj ha próbálom elképzelni vizuálisan? Ez nem éppen a kiüresedést szolgálja, viszont így elveszi a teret a nem oda illő gondolatoktól szóval erre kiváncsi lennék nagyon. Lényeg, hogy mindig elkalandozok a múltba, vagy a jövőbe amikor kezdődik az elmélyülés. Szerintem ezt csak gyakorlással tudom áthidalni és nem is olyan nehéz, csak gyorsan vissza kell térni a jelenbe.
Figyeltem a sötétséget magam előtt és érdekes élmény fogott meg. Kellemes volt a látvány, a sötétség no meg a hihetetlen csend, és ekkor közeledni tudtam a sötétség felé. Olyan volt mintha kinyújtották volna a sötétséget és én beleléptem volna. Szóval mindenesetre érdekes volt, most lassan el kell kezdenem zözi nélkül, na meg ülve, rendszeresen. Este csak azért szoktam, mert akkor igazán nem kerül semmi fáradtságomba, hisz fekszem és pihenek alatta. Másnap érdekes módon nem fáradtan ébredtem, sőt 1 órával előbb felébredtem, persze visszaaludtam, mert az mindig is jól ment! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fogós kérdés:
Vino: "maga a kiinduló ok, hogy ezektőla vágyaktól megszabaduljunk, önmagam is egy vágy"
Én inkább célnak hívnám. Ha előrébb akarsz jutni akkor ahoz mozognod kell és egy célt kell kijelölnöd. Enélkül elég nehéz elérni bármit is szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom1:
De Kecsón voltunk.
Nem a party volt a rossz, hanem az anyag...
Ha van basszus, az hullámoztat az anyagon és akkor minden
rendben van :)
Itt sajnos a tabi nem eki volt hanem más.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hello! Nem tudjátok a Hórusz szeme sorozatot ami a Spektrumon ment le lehet-e valahonnan tölteni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha az ember mindent feladott nincs mit vesztenie."
Ezt akár egy Csögyam Trungpa könyvből is idézhetted volna. Ez a vágytalanság tanításának az esszenciája.
Ha nem vágysz már arra, hogy Te legyél (feladod a vágy vezérelte egoista törekvéseket és a képzetet, hogy képes vagy egymagad uralni a világodat), akkor végre megengedheted a világnak (keresztény megközelítésben: Istennek), hogy egyszerűen legyen, megnyilvánuljon Általad.
(Csögyam Trungpa az általam legnagyobbra tartott tibeti buddhista mester azok közül, akik a kínai megszállás idején Nyugatra jöttek.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A buddhizmus akkor lenne problémás, ha a lámák nem szabadultak volna meg semmitől, csak eltakarták volna a problémákat egy szellemi kábítószer segítségével (ahogy írod). Ez például azért lenne parás, mert könnyű elképzelni, hogy esetleg a halál után az ilyen emberre egyszerre rázúdul minden, amit addig blokkolt és egyszerűen belefullad a mocsokba. És ha ez az ember mi vagyunk, az gáz.
Én azért vagyok hajlamos elhinni, hogy a lámáknak tényleg sikerült, amit állítanak (és hogy a buddhizmus nem szellemi kábítószer), mert néhányszor volt alkalmam bepillantást nyerni egy olyan tudatállapotba, ahol már láttam azt a szellemi hegycsúcsot, ahol ezek a lámák üldögélnek. És bizony ez a bepillantás nekem többet mondott akárhány könyvnél, világosabban letisztázta, mizujs ebben a témában, mint akármennyi tanítás. És amit láttam, az annyira teljes és kielégítő volt, hogy több kérdésem nincs.
Az egónak nehéz elképzelnie, mit jelent az én-nélküliség. És amíg ezt nem tudja elképzelni, addig az én-nélküliséget megvalósított bölcseket is szükségszerűen úgy fogja megítélni, mintha azok énnel rendelkező (önhitt, önközpontú, zárt) entitások volnának. Eléggé szerénnyé teszi az embert, amikor halványan megsejdíti azt az elképesztően tiszta és magasrendű világot, amelyben mondjuk egy Csögyam Trungpa élt és kommunikált.
|
| | | | |
|
