 |
Salvia DivinorumMarcoS, 2002. április 18.  | |  | | | | 4303. szikra | 2010. december 21. 23:26 |
| |  | |  | | | Épp most volt randim Salvi Nórival még a betűk táncolnak kicsit a billentyűzeten. Kb 0,4 g kétszerre (vagy még kevesebb???)
azaz olyan 0,2 először.
Két nagy slukkra a mosógél-bongból, jól benntartottam a füstöt úgy 15-20 mp-ig aztán hanyatt fekszem az ágyon, csukva a szemem rajta a kezem...Zene halk relax, fény is nagyon light, ja igen vihargyújtó
a világ megint pikkelyekből épül fel minden, meseszerű kis ház kerítés fehér és sárga szín dominál. A gyerekekkel egy felnőtt volt asszem férfi. nem láttam őket hanem tudtam a jelenlétükről. A másik világ dimenziói bennem érnek véget, bennem záródnak össze. Valami történt velem és ezért nem tudok menni velük. Próbálok felkelni de nem megy különben is mi vagyok én??? Már nem tudok lenézni a testemre , de azt tudom a földön(nem a nagybetűs) vagyok. És van egy érzésem hogy ez a családnak biztos nem tetszik...lehet hogy itt vannak és tudják mit csinálok?...na mindegy kinyitom a szemem. nem nincsenek itt, egyedül vagyok
na akkor folyt köv...körülmények ugyanazok
nyitva hagytam a szemem -most először végig - és életre kelt a fal...a szobám falán fröcskölt minta van, kb olyan mint a csillagos ég: vannak nagyobb és egész apró pöttyök. Na most a két dimenziós fal mélységet kapott és az erősebb pöttyök rendeződtek (összetartoztak, mint egy csillagkép) és mozogtak a zenére. Az áhitat, a meghatottság amit éreztem iránta az az adott zene hatása valószínűleg. Szeretetet éreztem a fal iránt :), és örültem hogy velem van akkor is amikor alszom.
Köszönöm e szent növénynek!
písz |
| |  | |  |
| | | | | | 4302. Tomsy | 2010. december 18. 14:18 |
| | | | | | | @Gekko
Nekem egyedül a vizipipa jött be sima szárított levéllel, szóval én azt ajánlom hozzá.
Amire szükséged van az egy vihargyújtó és egy kis alufólia.
Az alufóliát rárakod a kerámiára és kis lyukakat szúrsz rá.
A kerámiát az aluval megtöltöd összetört levéllel kb a 3/4-ig.
Kényelmesen helyezkedj el és egyenes háttal ülj.
A leveleket körkörösen égesd a vihargyújtóval és közben szívd.
Benntart, éget-szív, benntart.
Elsőre valószínűleg akkor sem fog hatni ha jól csinálod... 4-5 alkalom a minimum.
Sok sikert és jó utazást! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ahogy eddig is, most is a bukket bong-t tudom ajánlani. Szerintem ennél jobb módszer nincs a Salvia utjára. |
| | | | |
| | | | | | 4300. PostMan | 2010. december 18. 09:38 |
| | | | | | | | Én a vízipipát nem ajánlom, nagyon hosszú a füst útja, sok helyen tudnak lerakódni az értékes anyagok mivel a vp kb 1,5 óráig ég, ezért ennyi idő alatt, fokozatosan jut szervezetedbe a salvinorin, ami hatás szempontjából nem túl szerencsés szerintem. Persze lehet próbálkozni, hogy a legtetejére rakod és has... de a legegyszerűbb csinálni egy bongot, vagy csavarni egy cigit (mindenkinek máshogy jön be). Én a bongra szavazok, 1,5 literes palack, egy tollhüvely, tölcsérnek, meg amit akarsz (ha más nincs akkor alufolia) Fogsz egy csavarhúzót, felforralod, olvasztasz egy lyukat a palack aljára, akkorát, hogy a tollhüvely pont belemenjen (kereket használj ne szögletset, hogy ne szökjön a levegő) tollhüvely végére tölcsért fabrikálsz, + egy szelelőnyílás és c'est tout. Bár levéllel még nem próbáltam a vp-t de nem hiszem, hogy érdemes. |
| | | | |
| | | | | | 4299. Gekko | 2010. december 18. 08:20 |
| | | | | | | Kedves Fórum!
Még a nyáron beszereztem egy Salvia-palántát és több-kevesebb sikerrel nevelgettem.Mostanra eljutottam odáig, hogy azt hiszem sikerült összeszednem kb 1-2 gramm levelet amit kiszárítottam. Szóval szeretném kipróbálni. Egy jó barátomnak van vizipipája és arra gondoltam mi lenne ha azt használnám. Nem vagyok dohányos, a vizipipát is csak néha társaságban, szóval a tüdőm nagyon nem szokott a füsthöz.
Tehát kérdésem:
-Érdemes-e tök hagyományos, normál vizipipával próbálkozni?
-Ha igen akkor pontosan mit hogyan csináljak vele, elég sok önellentmondásos dolgot lehet olvasni erről.
-Ha ez nem jó akkor mit ajánlotok, részletes útmutatást kérek szépen!
Köszönetek,
Gekko
|
| | | | |
| | | | | | 4298. dclxvi | 2010. december 16. 17:59 |
| | | | | | | | ez a visszatérő gyerekkori élmény nagyon jellemző a zsályára, többektől hallottam ilyet. Nekem mindig "szüleim mesét olvasnak elalvás előtt" emléket hoz elő; azóta "estimeseként" használom a növényt. :) |
| | | | |
| | | | | | 4297. szikra | 2010. december 15. 23:00 |
| | | | | | | Sziasztok
új vagyok a fórumon, bár egy ideje már olvasom.
Ez a csodálatos növény hívott engem hogy találjak rá. Évekkel ezelőtt halottam róla de csak most, kb egy hónapja utazgatok Salviland-ba, és többféle tapasztalatom van száraz levelekkel bongból (sk-bong mosógéles flakonból, slagcsatlakozóval és egy darab slaggal).
A technikáról amit alkalmazok vihargyújtóval égetem közben nagyot slukkolok benntartom úgy 15-20 mp-ig, aztá még egy ugyanígy majd ami marad a bongban azt még magamévá teszem. Ez a gyakorlat úgy a 10, alkalom után alakult ki nálam. De ha halvány az utazás és hiányérzetem marad, akkor jöhet a replay.
Volt amikor nem hatott mert nem voltam felkészülve-sietni akartam.
Voltak halvány képzetek, ahol a zene is beszivárgott...de ezek főleg eleinte amikor a technikában, mennyiségben nagyon bizonytalan voltam.
Volt hogy annyira betekeredtem a térben, én magam voltam egy nagyon intenzív csavarodás és nem volt semmi más csak ez a forgás...ezt nem lehet elmondani csak aki tapasztalta már az tudhatja ;)
Valamikor a 3-5 perces trip alig tűnt fél-egy percnek, valamikor meg ugyanennyi fél-egy órának.
Vannak olykor visszatérő motívumok az hogy odaát-a másik világban- mintha minden pikkelyesen épülne fel. de nagyon szépen ám.
És van hogy a gyerekkoromból jönnek képek, élmények. pl az ahogy otthagytak az óvodában és tök egyedül vagyok, és nagyon dühös...szerintem ez egy olyan élmény amit nem tudtam feldolgozni....tehát terápiásan is alkalmazható a növény
ami közös hogy mindig egy másik világban találom magam, (becsukom a szemem) valamikor csak félig és van hogy teljesen
|
| | | | |
| | | | | | 4296. cli_hlt | 2010. december 15. 21:31 |
| | | | | | | neonblack: picit "extrémen" beszélsz: leg, minden, mindig.
A "tanításnak" nem feltétlenül kell ott és azonnal leesnie. Ezért kell az idő/alkalom az élmények integrálására.
Úgy, ahogy fontos az előkészület, fontos a feldogozás is.
"Tanítás" meg van bőven. ;) |
| | | | |
| | | | | | 4294. SRobi87 | 2010. december 15. 16:41 |
| | | | | | | BESZÁMOLÓ IV.RÉSZ
Mostanában a tripjeim alatt többször átélem azt, amit egyszer még régen, Aladár haveromnál is átéltem, hogy egy teljesen más személyiség vagyok, de abban a pillanatban, ugyanolyan biztossággal állítom, hogy én az a személy, vagyok, mint ahogy ebben a pillanatban tudom azt, hogy most ki vagyok. Némelykor egész személyiségek sorozatát élem át egy utazás alatt. Nagyon megrendítő élmény. Azt, hogy mit jelent még csak próbálom megfejteni.
Amióta először jártam salvia birodalmában, sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy maga a salvia (aki a tanításokat adja) különálló entitás-e, vagy csak a saját mély-énünk megszemélyesítése. Továbbá az, hogy azok a lények, akikkel a trip alatt találkozunk esetleg nem a saját megszemélyesített komplexusaink-e. A kérdést nem tudom megválaszolni, én azon az állásponton vagyok, hogy DE IGEN. Bár mialatt ezeket a sorokat leírom, átfut az agyamon, hogy ezzel esetleg nem, egy általam a konszenzus-valóságból ismert elméletet próbálok-e ráhúzni egy, a korlátolt tudatunk által fel nem fogható jelenségre. Viszont, ha nem próbáljuk meg a korlátolt tudat számára fel nem fogható jelenségeket leírni, úgy jelenleg nem tudom elképzelni, hogy hogyan lesznek tudatosak. Ez nagy dilemma, de majd talán ezt is segítenek megoldani a salvia tanításai.
|
| | | | |
| | | | | | 4293. SRobi87 | 2010. december 15. 16:37 |
| | | | | | | BESZÁMOLÓ III.RÉSZ
Este volt leültem az ágy szélére szépen előkészítettem kis félliteres üvegből készült bongomat. Megtöm, szív, sokáig lent tart, közben tűzveszélyes dolgokat elrendez, lefekszik betakarózik, kifúj.
Egy pillanatra azt gondoltam keveset raktam rá, de rájöttem, hogy nincs baj mert itt van, az az ismerős "bácsi" is, meg a gyerekek, meg itt a vonat is úgyhogy minden a jó. De hova is megy ez a vonat. Hoppá itt valami nagyon nincs rendben. És megint jött az EGO-m a képbe. Pánikba esett és ismét elkezdte kutatni a megszokott valóság legkisebb foszlányát és elkezdte köré felépíteni az "ismert" valóságot.
Ezután volt még pár ehhez, hasonló élményem a salviával. Először mindig egy gyors, álomszerű jelenet. Utána, pedig az egom-m pánikszerű valóságépítése. Ezt mindig nagy összefüggésekre való rájövések, aha-élmények sorozata követte, majd ezek a felismerések is szépen visszahúzódtak a tudattalanomba, ahogy kezdett teljesen lecsengeni a trip.
Azt azért még hozzáfűzném, hogy az általam leírt tripek alatt sokkal több minden történt, de ezek azok a dolgok, amiket valahogy meg is tudok fogalmazni és amik meg is maradtak bennem hosszabb idő után.
Szóval csak nem akarta nekem megmutatni magát a salvia, de akkor már úgy gondoltam nem adom fel, előbb utóbb csak megadja magát az ego-m, és nem fog tiltakozni. Ekkor jött az ötlet, hogy ki kéne próbálnom fűvel, hátha javít valamit a dolgon. Jól betéptem, majd jött a szokásos procedúra. Megtöm, szív, sokáig lent tart, közben tűzveszélyes dolgokat elrendez, lefekszik betakarózik, kifúj.
Az ezt követő tripet nem igazán tudom leírni, volt valami álomszerű, jelenet, majd a halvány tudatra ébredés, de most valamiért nem esett pánikba az ego-m, elfogadta, hogy ez történik és hagyta, hogy a dolgok megtörténjenek. Nem tudom, hogy ez a fű miatt volt-e, vagy a sokadik próbálkozás miatt. Annyi biztos, hogy a fű kicsit gyengédebbé teszi az egészet számomra, és meg is nyújtja kicsit időben. Aztán amikor lecsengett a trip aktívabb része. Jött a nagy felismerés.
Sokáig tartott, de végül leesett, hogy ez a sok, szenvedéssel teli ego-m által ismert valóság összerakás, nem az ego-m salviaval vívott harca volt, hanem maga a salvia tanítása. És körülbelül azt jelenti számomra, hogy az általam eddig ismert valóság, csak EGY az egóm által összerakott valóság, csak egy a végtelenből, próbáljam meg felfogni ennek a súlyát. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy mélyebb megértési szinten, vagy másnak ez nem jelenthet mást, de nekem azt jelenti. Ráadásul ezt már előtte is tudtam, mert már sok helyen olvastam, akár a DAATH-on fellehető írások között is, és hittem azoknak, akik leírták, de ezek után valahogy a részemmé vált.
Most már jóban vagyunk salviával, kezdem megismerni a tanítási szokásiat. A szerintem a salvia, egy végtelenül türelmes tanár, aki felé alázattal kell viseltetni és aki addig mutatja ugyanazt, amíg meg nem értjük tanítása lényegét. A salvia tanítása egy mag, (talán egy Jung-i archetípus), amit a tudattalanunkból (akár a kollektív tudattalanból) emel fel a tudatunkba, hogy ott elültesse, hogy ezután a tudatunk számára a lehető legtöbb elérhető aspektusból megvizsgáljuk, így szélesítve azt. Amit mutat az mindig tiszta és világos, csak a mi "bal-agyféltekés", "racionális" gondolkodású, mindig ok-okozati kapcsolatokat kereső tudatunk kicsit nehezen érti meg elsőre.
|
| | | | |
| | | | | | 4292. SRobi87 | 2010. december 15. 16:34 |
| | | | | | | BESZÁMOLÓ II.RÉSZ
csapást az ego-mra. Sajnos itt megtanulta az ego-m azt a folyamatot, hogy hogyan kell minél hamarabb támpontokat találni, az általunk ismert konszenzus valósághoz, és hogyan kell minél könnyebben ismét felépíteni azt. Ez rá is nyomta az ezt követő salviázásaimra a bélyeget. Ezt követően nagyon sokáig azt éreztem a salvia tripjeim alatt, hogy az ego-m harcol a salviával. És utána mindig olyan befejezetlennek éreztem a dolgot, mintha valami ki akart volna teljesedni, de az ego-m tiltakozik ellene. Voltak így is salvia tripjeim, de rövidek voltak, utána mindig hamar visszatértem, valamilyen köztes állapotba, ami nagyon kellemetlen volt. Mintha el akart volna rettenteni a salvia.
A következő élményem pár héttel az előző után történt. Aladáréknál voltunk, a szülei nem voltak otthon. Először Aladár próbálkozott, de sajnos megint nem bírt egyszerre annyit leszívni, hogy különösebb hatást váltson ki nála. Ezután én következtem, két hrárom nagy slukk bongból, állva szívtuk. Nagyon hirtelen jött az érzés hogy el kell jutnom valahogy az ágyig. Sikeresen odaértem ott ledőltem.
De a következő pillanatban már fel is riadtam, mert behajtott a cadillac a garázsfeljáróra. Bazmeg megjöttek anyámék, pedig úgy volt, hogy később jönnek. Én meg itt fekszem fent az emeleten és azt sem tudom, hogy ki vagyok. A szoba meg tiszta füst. Örülni fognak a szomszédok, hogy ezek megint a lányukkal ordibálnak, ilyen szép napos amerikai kertvárosi délutánon. Itt fekszem fent és azt sem tudom ki vagyok. Tényleg ki is vagyok? Ez nem én vagyok. De akkor ki vagyok én. Vagy vagyok egyáltalán? Miközben ezeken gondolkoztam hirtelen az egész összehúzódott. Összegyűrődött, mint egy darab papír. Jött a már ismert szenvedés. Gondolatok cikáznak valahol. Határmezsgyén vagyok. De mi az, hogy vagyok. Vagy mi az, hogy van? Minden valami furcsa káosz. Ismerős az érzés, de szerencsére már rég elfelejtettem. Most meg megint itt van. Nagy semmi levésben a valami keresése. Ekkor hozzám szólt szerencsére Aladár haverom, -Gyula mi van kelj már fel! Ez félig visszahozott az általam ismert valóságba. Azt már tudtam, hogy ő kicsoda, de abban még nem voltam biztos, hogy én kivagyok. Aztán szép lassan kitisztult a kép. Na ekkor döntöttem úgy, hogy nekem többet az életben nincs szükségem a salviára. Vagy egyelőre nincs. Úgyhogy a kis kör alakú dobozocska landolt szépen a fiók hátuljában, a majd jó lesz valamire kategóriájú dolgok között, végül oda adtam egy haveromnak, aki jókat nevetett tőle.
Ezek után is sokszor eszembe jutott a salvia, nagyon kíváncsivá tett az, amiket addig mutatott de féltem tőle. Nem kértem abból a szenvedésből, amiben párszor részem volt, így jobbnak láttam, ha hanyagoljuk egymást.
Majd eltelt két év és közben sok minden történt. Befejeztem a főiskolát, átestem egy majd' egy évig tartó önismereti csoport terápián, közben elolvastam jó pár pszichológiai témájú könyvet, aztán az utóbbi fél évben Carl G. Jung munkássága fogott meg. Van egy mondata amit nagyon szeretek: "Aki kifelé tekint álmodik, aki befelé az ébred". Úgy éreztem, hogy számomra is elérkezett az idő, hogy befelé tekintsek, erre mit ad isten (ha fogalmazhatok így), szól Géza barátom, hogy van két doboz 10x-es 1g-os salviája, már ott van nála 3 éve, ő is úgy kapta, eladni nem tudja, elszívni nem akarja, vigyem el, vagy kidobja. Egyrészt örültem is a hírnek, másrészt tudtam, hogy nemsokára ismét szembe kell néznem salviával és ez egy kis félelemmel töltött el. Eljött a nagy nap, megkaptam a két kis dobozt, hazavittem, aztán pár napig csak nézegettük egymást, néha megszagoltam, próbáltam felidézni régi emlékeimet, de valahogy mindig úgy döntöttem, hogy inkább majd holnap. Aztán elérkezett az idő, amikor szembe kellett néznem vele, tovább nem halogathattam.
|
| | | | |
|
