 | 
Legfrissebb hozzászólások (96681 - 96690)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | "...Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, Bölcs 13.2 hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. Bölcs 13.3 Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket. Bölcs 13.4 Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük. Bölcs 13.5 Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket. Bölcs 13.6 De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. Bölcs 13.7 Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket. Bölcs 13.8 Még sincs mentségük ezeknek sem. Bölcs 13.9 Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát? "
Bölcsesség könyve |
| |  |  |  |


 |  |  | | | | |  |  |  | | | szamvan: hú tényleg elég nagy baromságot írtam:) - talán úgy gondolhattam hogy egészségügyileg:P Amit az emberek megszoktak nem lehet csak úgy elvenni tőlük, szigorítani, adóztatni lehet. De még erre se lenne szükség, ha full legál lenne a a gajna, szvsz. magától is visszább esne az alkohol szerepe. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Hey!! Akkor én nagyon is kilógok!!:P Én nagyon ritkán... Havonta egyszer kb vagy max 2x...:)
|
| |  |  |  |



 |  |  | | | | |  |  |  | | | üdv mit gondoltok tőzeg+virágföld táptalaj mennyire jó??? madarak csicseregtékmhogy jó eredményeket lehet vele elérni!! na? vélemény? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Agresszív Kismalac marhanagyot taknyol az új bringájával, arra jár a nyuszika, és megkérdi: -Megütötted magad Malacka? -KUSS! ÍGY SZOKTAM LESZÁLLNI!
-gee- |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Super Nintendo 16 RULZ :D Én most a Super Mario World-öt tolom :) Meg a Joshi's Island 1-et És a Joshi's Island 2-öt
MARIO ROCKS THE WORLD :) -gee- |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Amint tovafutottam a parton, közömbös lábbal tiporva alvó virágokon, az ismeretlen dolgok félelmétõl és a halott arcok vonzásától megtébolyodva. A kert nem akart véget érni a Hold alatt; ahol nappal falak voltak, ott most fák és ösvények, virágok és bokrok, kõbálványok és pagodák új látképe bukkant föl, a sárga csillámos patak pedig a füves partok között kanyargott a groteszk márványhidak alatt. A halott lótuszarcok ajka szomorúan suttogva kértek, kövessem õket, én pedig mentem, míg a patak, folyóvá változott. Azután hullámzó náddal borított mocsár lett belõle, majd fénylõ homokos part egy névtelen tenger mellett. A gyűlöletes Hold ott ragyogott a tenger fölött, melynek néma hullámai különös illatot leheltek felém. Észrevettem, hogy eltűntek a lótusz-arcok; szerettem volna egy hálót, hogy elfoghassam õket, és megtudhassam tõlük a titkokat, amiket az éjszaka bízott rájuk. De ahogy a Hold nyugatabbra siklott az apály pedig visszavonult a mogorva partról, vén tornyokat pillantottam meg, amelyek csaknem teljesen elõbukkantak a hullámokból, és tengeri fű girlandjaival ékes oszlopokat. Mivel tudtam, hogy erre az elsüllyedt helyre gyűlnek össze a halottak, megremegtem, és már nem akartam beszélni a lótusz-arcokkal. Mégis, mikor észrevettem messze a tenger fölött egy fekete kondorkeselyűt, amelyik az égbõl ereszkedett alá, hogy pihenõt keressen egy hatalmas korallzátonyon, szívesen kifaggattam volna azokról, akiket még élõ korukból ismertem. Kikérdeztem volna, ha közelebb jön, de messze volt tõlem, és már nem is láttam, amikor megközelítette ama gigászi zátonyt. Figyeltem hát az apályt, ahogy húzódik vissza a süllyedõ Hold alatt, és láttam a ragyogó tornyokat, a halott, csöpögõ város tornyait. Miközben feszülten figyeltem, orrom megpróbált bezárulni a világ halottjainak mindent lebíró bűze elõtt; ezen a lehetetlen és elfelejtett helyen gyűlik össze a temetõk minden húsa, hogy kövér tengeri férgek lakmározzanak rajta. A gonosz Hold már nagyon alacsonyan függött e borzalom fölött, de a tenger dagadt férgeinek nem is volt szükségük fényre a zabáláshoz. Amint figyeltem a tengeri pondrók mozgását jelzõ vízfodrokat, új borzongást éreztem onnan, ahonnan elröppent a kondor, mintha a húsom a szememnél elõbb érzékelné a tébolyt. Nem ok nélkül borzongtam, mert amikor fölemeltem a szemem, láttam, hogy a vizek már nagyon alacsonyak, java részét feltárták a hatalmas zátonynak, melynek az elõbb még csak a peremét láttam. És mikor odanézve láttam, hogy a zátony csak fekete koronája egy ijesztõ alaknak, amelynek szörnyeteg homloka tompán csillogott a halvány fényekben, míg hasított patái odalent taposhatták sok mérföld mélyen a pokoli fertõt. Sikoltottam és sikoltottam, nehogy a rejtett arc a vizek fölé emelkedjen, és nehogy a rejtett szem rám nézzen, miután a vigyorgó, alattomos, sárga Hold már elosont. És hogy e kegyetlen lénytõl meneküljek, boldogan és habozás nélkül rohantam a bűzös posványba a hínáros falak, elmerült utcák közé, ahol a kövér tengeri férgek zabálják fel a világ halottait. Számomra ismeretlen helyen ébredtem. Egy rémítõen sötét és bűzös erdőben, térdig sárosan, és a kezemben egy lótuszvirággal...
|
| |  |  |  |

|