| | razionen a fájdalom kezdett úrra lenni, egyre nehézkesebben lélegzett. mindeközben érezte, hogy az idő fogva tartja, ám a térben egyfolytában utazik. a teljes kaotikus kétségbeesés határán razione fejében egy suttogás manifesztálódott:
-még nem jött el a te időd...-mondta halkan a hang.
razione felismerte a hangot, esmeralda volt az, aki végig mellette volt, kéz a kézben, téren és időn át, világok és dimenziók közt.
-a fájdalom amit érzel, nemmás, mint az a kétségbeesés, amire a tudatod így reagál. ha feleszmélsz, rájössz, hogy a fájdalom anyagi természetű, lelked és szellemeden nem foghat tested ezen béklyója.
razione beleborzongott esmeralda szavaiba. tudta, hogy igazat mond. razione erőt vett magán, és engedte, hogy esmeralda segítsen szellemének rejtett bugyraiba elkalauzolni. razione nem félt többet. |
| |
