 |
Legfrissebb hozzászólások (92311 - 92320)
 | |  | | | | |  | |  | | | Hopax: teljességgel hibás a helyzetmeghatározásod, de nem hibáztatlak érte, mert ez is abból a rendszerből fakad, ahogyan jelenleg gondolkodunk a heroinról.
a verzió: minő zseniális logika! Van egy szer, ami alapból nem veszélyes különösebben. Na ne, ez nem mehet így tovább, tiltsuk be, és akkor nagyon veszélyes lehet, és akkor majd az értelmes emberek nem nyúlnak hozzá! Gratulálok, tényleg. És mi van a kevésbé értelmes emberekkel, vagy azokkal az értelmes emberekkel, akik különféle okokból mégis hozzányúlnak? Mert az utóbbi évtizedek azt mutatják vazz, hogy van a világon több millió ember, aki mégis hozzányúl.
b verzió: a fekete piacon nincs olyan, hogy jobban megválogatod a forrást. Ez a verzió teljesen életképtelen és lehetetlen. "meta leírta" - ezt majd beírod tudományos hivatkozásként is? Én konkrétan ismerek olyan embert, aki negyedévente szúr. De ebből a szempontból ez egyébként is közömbös.
c verzió: ezekszerint ha van heroinfelíró program, akkor az a pontban aposztofált "értelmes emberek" hanyatt-homlok rohannak, hogy beíratkozzanak? Gondolom magadat is értelmes embernek tartod: TE rohannál heroinért? Én nem tenném, és nem csak azért, mert a heroinfelíró programok szigorú belépési kritériumok szerint csak már függőket vesznek be. Azért sem, mert egészségügyi kockázatok ide vagy oda - nem akarok ópiátfüggő lenni. Miért jó az nekem, hogy minden nap járhatok a doktor bácsihoz az adagomért azért, hogy ne legyenek elvonási tüneteim? Egyébként a svájciak és hollandok nem hülyék, csináltak hatásvizsgálatokat is a belövő szobákkal meg heroinfelíró programokkal is, és az eredmény: nemhogy nem nőtt, hanem csökkent a heroinhasználók száma. A programra feliratkozottak egy jelentős része ugyanis egy idő után egyszerűen leáll a herkával, esetleg átmegy metadonra. Talán mert így nem is olyan nagy kaland heroinozni, jó ég tudja. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | kicsit korán van, úgyhogy most az 52. hsz-nál félbeszakítom az olvasást, Psylo'Child levelét teljesen átérzem és a deja vu-it is, nekem is rengeteg ilyenem volt már. De nekem még nem sikerült a láncokat leráznom magamrol... érdekelne, most 3-évvel később vajon hogyan gondolkodik minderröl??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Olvasom, olvasom a topikot és egész jókat röhögök milyen mókásak vagytok ti, játszadoztok itt egymással, viccelődtök... Aztán kezdek rájönni hogy nem is játszotok. Vagy már nem az van, hogy mindenki szeret/kedvel itt mindenkit?
meta, semmi rosszándék nem volt bennem irányodba. Talán túl közvetlen voltam.Valószínűleg nem ismersz, mondjuk én sem téged különösebben, de abban a tudatban voltam hogy azért így kedveljük egymást, vagy ilyen hülye szóval szimpatizálunk.
Az egész vita egyébként nagyon vicces volt, cica mondta előbb hehe az egészet Bence indította el úgymond de valszeg ő sem tudja mire vélni és csak röhög mi történik itt - el is húzta a csíkot : )
Visszatérve pedig a topik legutóbbi off témájához, - hát ez most az aktuális, - szerintem is jobb úgy, hogyha nem töröltet az ember saját hozzászólást, hacsak nem valami "nem akarom tudják ki vagyok" dolog. Azért mert ez egy ilyen móka, legalábbis sok fórumozóban szerintem egymástól függetelenül ez a kép alakult ki - játék: tükör magadnak, többieknek érdekesség, de ha egyszer elment, elment; így az izgi. Persze nekünk az lenne a legjobb, ha mindenki játszana így mint, mi, de ha valakinek ez kellemetlen akkor nem játszik. Kár.
Egyébként meg szeretni kell a saját hozzászólásokat, olyanok mint a hallucinációk, a tieid mind. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | juteszembe: lassan 2 hónapja nem szívok rendszeresen, és tapasztalom magamon, hogy javul a memóriám :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az előbb mielőtt válaszoltam volna egy dologra egy másik topicban, találtam egy topicot... mondom majd jól kiolvasom... válaszoltam és most csak ennyit tudok... de hogy az a topic melyik topic arról fogalmam sincs... szerintem ez a fű hatása hosszú távon... persze gondolom ez egyénenként változó... mert nem mindenki szív napi több cigit fél éven keresztül... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
ne tisztelj ezért, még a végén zavarba jövök :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az "akarat szabadságának" kérdése egyébként szerintem egy olyan elképzelés, aminek nincsen megfelelője a tapasztalati valóságban. Mitológia. Teljesen valóságfüggetlen memetikai parazita. Egy vallásvitában született, ami fogalmam sincs, miről szólt valójában, de nincsen semmi köze a valósághoz. Talán valamilyen politikai, társadalmi kérdés absztrakt metaforája volt akkor, amikor keletkezett, de önmagában semmi értelme. És amikor ez a képzeletbeli kettősség ilyen parákat generál, az szerintem káros az egészségre.
Mert például eufemizálja azt a kérdést, hogy egy bizonyos tudatos szándékoltság fogalmi manifesztációja, mint varázsszó mennyire képes megerőszakolni az embert. Mennyire lehet képes az ember kulturális, memetikai interfésze, a fogalmi ego ráerőltetni a konszenzuális fogalmi mátrixban fogant irányultságokat a személyre. Ha "az akarat szabadsága" helyett "az akarat hatalmáról" beszélünk, már az is nagy előrelépés a kérdés demisztifikálásában és deeufemizálásában, szerintem. Ez a szabadságnak éppen az ellenkezője. A szabadság az, ha az emberi személy belső irányultsága megvalósulhat, mert nincs a külső, fogalmi, kulturális irányultságok általi elnyomás. Nem pedig az a szabadság, amikor a kulturális természetű fogalmiság szerve rá tudja erőltetni az "akaratot" az emberi szervezet egészére. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval, most itt a "szabadságot", aminek az "igazolásáról" beszélsz, úgy próbáltad definiálni, hogy mennyire tudom megjósolni, hogy mit fogok tenni. Ez nem szabadság kérdése.
"Szerintem a szabad akarat a "feltartóztathatatlanságnak", vagyis egy változási folyamatnak a bekövetkezési valószínüségétöl való, elözetesen tudatosan deklarált irányú eltéréseként értelmezhetö."
Ennek semmi értelme. Ha nem az történik, amit a valószínűség megjóslásában elképzeltem, akkor ez azt jelenti, hogy rosszul jósoltam. Nem azt, hogy nem vagyok szabad. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lényegében azt mondod, Gén, hogy ha valaki úgy definiálja a nem-függőséget, hogy "abba tudnám hagyni, ha akarnám", és "függőséges parája van", ami azt jelenti, hogy nem tudja, hogy ilyen értelemben függő-e vagy sem, akkor ha kipróbálja, vagyis elhatározza, hogy abbahagyja, az megszünteti ezt a bizonytalanságot. Ez totális evidencia.
Én viszont nem erről beszéltem. Hanem arról, hogy szerintem az a "para", amikor az ember értelmesnek tartja azt a megfogalmazást, hogy "abba tudnám hagyni, ha akarnám". Vagyis hogy képesség kérdésének tekinti a dolgot, mintha valami rajta kívül álló akadályról lenne szó. Démon-para. Egy kutyának parancsolgatok, zongorákat emelgetek, ezek valóban rajtam kívül álló dolgok. Az, hogy rá szeretnék gyújtani, az nem.
"A függöséges para csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függöségét és ezzel bizonytalanságban tartja saját magát."
Ebben a mondatodban van valami utóíze annak, amit a 260-ban az Rsrolls mondott. Azt sejteti, hogy aki fölöslegesnek tartja az ilyen tesztet, (nem hajlandó... ?) az lehet, hogy "magának sem vallja be", hogy a drog "rabja". Ugye tudod, hogy mire gondolok? Ha énnekem mindig lenne füvem, és folyton füveznék, akkor biztos tévednék abban a jóslatomban, hogy "ha elhatároznám, hogy abbahagyom, tényleg abbahagynám". Ez ugyanis egy hibás elhatározás lenne. Ugyanis marihuána nélkül nem érzem jól magam. És erre a tévedésemre hamar rájönnék, és meggondolnám magamat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: 270.
Gén, az a kérdésed, hogy mivel magyarázom a szándékoltság összetettségét, inkoherenciáját, és az ebből adódó belső konfliktusokat? Ilyen az ember. A természetes kiválasztódással magyarázom. |
| | | | |
|
