| | Kartoték dobozok között matatok,
Érzem bennük a múlt szagát
Foghíjas nyarak, átfutott éjszakák
Új világ ígérete, melynek kapuját nyithatod.
Telt idő hurcol, víztükörszerű képek,
Előttem a dunapart kifeszítve terül,
Hármat lépek míg a föld egyet kerül,
És már bántanak a túl erős fények.
Zúgó harangok tudatomban az ingerek,
Kitörni kényszer a mindennapiból,
A boldog ság köszönt egy egy pacsiból,
Emberek fák, minden apró öröm, nyerek.
Majd múlik minden változik,
Semmi sem ugyanaz
Énis haladok
és e . ........ ... ... Z
kiel ment, de hová.
Yopo-fát hasít a boldogság,
És félek ettől az arctól.
Marad a minden látom az életet,
ne várjatok komp vagyok, jövök-megyek. |
| |
