 |
Legfrissebb hozzászólások (118981 - 118990)
 | |  | | | | |  | |  | | | | cellux: szerintem is vhogy jól mondod. Nekem az a véleményem, hogy valamennyire tudni kell szétválasztani ezeket a dolgokat; gondolatokat, érzéseket, ösztönöket stb. Mindenesetre szerintem az agy és a gondolatok egyáltalán nem arra valók, hogy azok által bármire is ráeszmélj. A gondolatok csak a megfogalmazódást segítik, nem szabad őket a folyamat részének tekinteni. Arra kell figyelni ami a gondolataid előtt "történik". |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Giggles: Jaja, egyszer egy trip alatt arra jöttem rá, reneszánsz festők képeit nézegetve, hogy tulajdonképpen a képben ha igazán gyönyörködöm, akkor "életre kel" az, amit ábrázol, és azon keresztül megtalálom Istent. Ez valami ellenállhatatlan, reflex-szerű dolog volt, ami nagyon nagy hatást tett rám akkor. Olyasmi ez, mint a modellezés. A természet ábrázolása-modellezése annak megértésének, átélésének az eszköze. Ha a természet rendszerét Isten művének tekintjük, akkor a modellezés tulajdonképpen az isteni teremtés átélése - játék - Isten keresése.
A bálványkészítés dettó ugyanez. A kereszténységnek azért volt problémája a bálványimádással - ez tehát a totem azonosítása az ábrázolttal -, mert mélyebb összefüggésében az ábrázoltat Isten művének tekintette és ezáltal Isten közvetlenebb imádatát magasabb rendűnek látta.
Manapság nem szoktunk festmények-modellek előtt imátkozni, vagy velük beszélgetni :) Kicsit fukarul bánunk a szavakkal a gyönyörűség kifejezésében, persze lehet hogy lenne mit pótolnunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali
Szeretném, ha vlki leírna vagy elküldene nekem egy teljesebb listát a herbal tabletták hatóanyagainak nevével.
Mailom: jackass.bomb@freemail.hu |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igazából minden EGY.
ARARITA.
a bálványimádás nem a bálvány elkészítése, hanem az összetévesztése azzal, amit jelképez.
ha tudom, mit jelképez, nem imádkozom hozzá. imádkozni ahhoz kell, amit nem tudok, hanem hiszek. persze a párbeszéd az más. az ima szerintem egyoldalú csak.
minden jelkép bálvány. a betűk és a szavak is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...és jönnek a vogonok sztrádát (lakóparkot?) építeni. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "szentélyünkben imádkozás alatt) tökéletességhez vezet?"
persze, hogy oda vezet, minden oda vezet, hisz már AZ van:)
attól, hogy egyes egyedek mit csinálnak, vagy mit nem, az mindegy, a Tudat a lényeg, az úgyis Egy.
Egyik élet sincs elvesztegetve, legfeljebb az tűnik rá mondhatónak valakitől valamikor valahol valamiért...
Mindenki azt kapja amit kap, nincs mese(csak ez az egész lét). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elég ellentmondásos a helyzet, ugyanis egyrészről a pszilocibin szerepel az 1971-es brit kábítószertörvény által betiltott anyagok listáján, ugyanakkor a törvények értelmében nem számít illegálisnak a "frissen leszedett gomba" árulása, csak ha a gomba szárított vagy "emberi kéz átalakította" fogyasztás céljára. Ha tehát friss vagy élő gombát árul valaki, az törvényes, ha viszont kiszárítja és úgy akarja eladni, akkor annyi börtönt is kaphat, mint egy heroinkereskedő. A hírek szerint azonban a rendőrség még a szárított gomba birtoklói ellen sem igen lép fel, bár ez már a jogalkalmazó belátásán múlik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | miért Nomad, szerinted az önsajnálat meg az állandó önostorozás (én ezt értem az elvesztegetett-élet szentélyünkben imádkozás alatt) tökéletességhez vezet?
szerintem nem. szerintem az ilyen jellegű imádkozás faszság.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha csak a saját elvesztegetett életemnek emelt szentélyben imádkoznék állandóan, már el is értem volna a tökéletességet, legfeljebb nem tudnám, mint most, de legalább nagy kárt nem okoznék a világban, mert semmit nem akarnék hozzátenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is paráztam ez első trippem(fű-de jó volt) után, órákon keresztül, aztán lefeküdtem aludni, másnap reggel újrakezdődik, csak erősebben, mert azt hittem, hogy a józanság pengeélén táncolok, és kétoldalt az őrület szakadéka tátong, elég egy rossz lépés, azt csá. De mikor már olyan erős volt a parám, hogy nem tudtam neki ellenállni, azt mondtam, hogy jó akkor most őrüljek meg, úgysem tehetek ellene semmit, egycsapásra elmúlt, és rájöttem, hogy a megszokás mindíg visszahúzna az idiotizmusba, ami a racionalitás, tehát, még ha akarnál sem tudnál igazán megőrülni (bár ha mégis nagy mázlista vagy bazmeg). |
| | | | |
|
