 |
Legfrissebb hozzászólások (118591 - 118600)
 | |  | | | | |  | |  | | | "de ha ők nem is teszik, a közönyös ember akkor se lendül ki a nyugalmi pozicióból, ez őt nem érinti sehogy, nem kelt benne negatív érzéseket."
Én értettem félre... A belső közöny, amikor az egyént semmi őt érintő inger nem ingatja meg, a stabilitás jele.
Az én negatív értelmezésemben a közöny az (volt), amikor az ember a kifelé irányuló pozitívumait elfojtja. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | |
a közönyt nem úgy gondolom, mint a jóra való restséget, passzívságot, hanem inkább egy érzelemmentes stabil és nyugodt lelki állapotot. a közöny hozzáállás a világhoz, nem értékrend vagy ilyesmi. ezenfelül te élhetsz bármilyen elvek szerint, beugorhatsz a vízbe a fuldoklóért, és el is várhatod hogy ők is ezt tegyék. de ha ők nem is teszik, a közönyös ember akkor se lendül ki a nyugalmi pozicióból, ez őt nem érinti sehogy, nem kelt benne negatív érzéseket.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha megnézném, hányszor születek újjá egy héten, egy nap, sőt egyetlen percben, igen nagy számot kapnék. és fel se tűnt a látványosfájdalmas meghalás.
+1.
de ki számolja, nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egy kis logikával közöny=boldogság"
Nálam pont a közöny az, ami negatív :) Márcsak abból is kiindulva, hogyha vízbe esek, ne csendesen meditálva nézze mindenki a partról ahogy megfulladok... és viszont, ha valaki vízbe esik, én beugrom érte. (értsd - vízbe esés = bajban levés stb...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Castaneda - Az álmodás művészete (?)
láttatok már ilyet valahol? hol? jó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
dejó te Californiában vagy!? :)
Láttátok tegnap a szivárványt a Dunaparton? Festői volt: a pesti házak világítottak a hegy mögül derengő napfényben, az ég fentről lefelé változtatta a színeit, a koszsos-sárgától a daathháttér-kékig :), a szivárvány pedig rikító raszta színeivel összekötötte Pestet és Budát, ja és mindezt a Szabadság híd szétázott füvén üldögélve. Gyönyörű volt!
mármint én üldögéltem a füvön nem szivárvány :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
"Nem kell szeretned minden embert, csak elfogadnod..."
Közöny.
Kezdem azt hinni ez az alapja a boldogságnak, talán ez az első tégla amit le kell tennünk, amíg ez nincs meg, addig nincs ház. Személyszerint ösztönösen vonzódok hozzá, mintha már régebb óta ráéreztem volna, s csak annyi változott, hogy ma már ki is mondom az aktuális hitemhez igazítva más-más szóval. Szerintem fel lehet fedezni minden út elején. Vajon mit jelenthet a "Dont worry, be happy!"? Hát azt, hogy ne aggódj (szenvedj) a világ által eléd sodort sok rossztól. Tudd, tegyél ellene ha lehet, de soha ne hagyd, hogy bármi kilendítsen az áldásos közönyből, lelki békédből. A szenvedés benned van nem a világban! Ez egy kétoldalú dolog, és te is legalább annyira felelős vagy érte, mint a nemte. Konklúzió: a közöny megtanulható, csak rajtad áll. A mosolygó keletiek szerint a boldogság a szenvedés megszűnése. Egy kis logikával közöny=boldogság. Azt akarom kihozni, hogy akármibe nyúlok mindenhol rátalálok erre a gondolatra, hívhatjuk apáthiától kezdve raszta életérzésnek -pár ezer kilóméterre meg boldogságnak :)
VS
Teljesség.
Megélni mindent, amit ember megélhet! Ha a fájdalom mint gyorsvonat száguld felénk, akkor igenis szembe kell futni vele, és nekiugrani, hogy aztán minél nagyobb erővel terítsen le. Töltse be a lelket a szenvedés. Mély, nagyon mély tud lenni fájdalmunk, de mindenképp emberi. Egy állat nem szenved így. Mi tudunk, és talán nem véletlenül. Néha úgy érzem hozzánk tartozik -mint szivárványhoz a sár. Enélkül nem lehet teljes egy ember élete, pláne nem egy alkotóé, kinek kenyere a szenvedés. A művészeten kívül az életet is áthatja, bizonyára építkezünk belőle mindnyájan, s az az érzésem nélküle nem lennénk sehol. Húz előre az úton, hogy boldog, üres gyerekekből szenvedő, félkész felnőtté, majd boldog, teljes bölccsé váljunk. Nem beszélve a dualista filozófia "szükségszerű szenvedés" ideájáról. Mindenhol ott van, és ez így jó talán.
Hát nem könnyű belső harc ez. Számomra meg különösen nem, hisz egyik felem erre húz, a másik meg arra. Bolond fiatal vagyok, mindent akarok. Pedig ezt nem lehet, már Rodin is megmondta: "On doit trouver le bonheur dans son art. Vagy boldogság, vagy művészet." Jó, jó, ez így túl fekete-fehér, de a magva igaz. De nem, de igen, de nem... :)
Mindent akarok, a földet és az eget, buddhát és a nőket, közönyt és teljességet!
És te?
LaZa
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az ősrobbanás egy természetes jelenség volt, akkor bármikor bárhol megtörténhet mégegyszer, ebből jött ugye a párhuzamos világok elmélete (mint a "Sliders"-ben : ) ) Viszont ha csak egyszer fordult elő, akkor egy "csoda" volt, mert soha sehol nem fogjuk tudni modellezni, vizsgálni. Szerintem pedig csodák (és véletlenek) nincsenek. (ezzel nem a párhuzamos dimenziókba vetett hitemet szeretném kifejezni, hanem inkább azt, hogy minden olyan jelenségre ráillik a "csoda" szó, amit a "modern" tudomány nem tud vizsgálni.)
A Bhagavad-gíta valahogy így írja le ezt a dolgot: "A Magasztos szólt: ...Énparányom egyetlen töredékével tartom fenn a mindenséget..."
(és vajon mit csinál a többi töredékével?
"párhuzamos mindenségeket" tart fenn? ezek persze hülye kérdések, és megfelelő tudás -tapasztalás- hiányában megválaszolhatatlanok...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Inno: semmilyen mert elmarad a dolog... nem jött a sárc a buliba, úgyhogy majd legközelebb... nem sietek sehova...;)
ami rosszabb viszont h zöldet se tudtunk szerezni;DDDDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Merthogy kísérletileg is bizonyított? |
| | | | |
|
