 |
Legfrissebb hozzászólások (118211 - 118220)
 | |  | | | | |  | |  | | | | en nem tudok ilyen torvenyrol. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A kérdéds jogos, a válaszom pedig nem fog "költői magasságokba" repíteni (vagy épp ellenkezőleg).
Az óm szó lényegében egy hangutánzó szó, de hogy mit utánoz?
Azthiszem:**********
Ez az a szó, amit nem mondani kell, hanem "hallani".
Azt írtad, Update, hogy meditációt fogsz tanulni, ugyhogy remélem hamarosan te is fogod hallani! : ))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | doki: lasd 369 :] gyere te is |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én is dimenziókról való elmélkedéssel játszom mostanában.
/én is láttam a spektrumon a húrelméletes összeállítást :))/
szerintem kéne hagyni a matematikai /koordinátás, vektoros/ dimenziófogalmat, ez a hiedelem fed el legtöbbet, ahogy "magasabb" világokról elmélkedünk.
szerintem is mind a /ad hoc/ 11 dimenzióban van kiterjedésünk, sőt ez nem is lehetne másként /találkoztatok már a fizikai 3 dimenzióban 2 dimenziós dologgal? :))/
namost, hogy pontosan milyen alakot öltünk arról persze fogalalmam sincs. mostanában úgy gondolom, hogy az időben pl nem pontszerűen létezünk, ugyanúgy van kiterjedésünk, mint a térben. egyszerűen a pontos idő fogalma nem létezik, mert egyszerre észlelünk egy intervallumot, ami azután valahol az értelmező rendszernek úgy esik le, hogy ez a most. de ez egy olyan szűrő, ami tetszőlegesen módosítható általunk, ha megtanuljuk, hogy hogyan kell.
a monotónia /zene, mozdulatsorok, akármi amire figyelünk/ varázsa szerintem éppen az, hogy valaminek az ismétlődésére úgy reagálunk, hogy a szűrőt vagy az intervallum szélességét ahhoz igazítjuk automatikusan.
minden fajta szimmetria varázslatos. az időben egyfajta szimmetria a monotónia. a térben a szimmetria a megszokott szimmetria. volt egy olyan trippem, amiben azt láttam meg magam körül a téli erdőben. csak nem egy tengely volt, hanem minden szimmetrikus volt mindenre. akármerre néztem ugyanaz vett körül. kicsit paráztam is, csak akkor még nem voltam képben :))
mostanában láttam egy weblapot mai kifejtette, hogy a pentagramma és a dávidcsillag tulajdonképpen 5 illetve 6 dimenziós szabályos testeket /szimplexeket/ szimbolizálnak, és minden vallás meg van szórva egy csomó 4-5-6 dimenziós test stilizált képével.
valószinűleg ezeket a testeket látták is azok akik eredetileg bevezették ezeket a szimbólumokat.
ergo ezekre a dimenziókra akár a látásunk is kiterjedhet /valamilyen értelemben/
asszem majd késöbb ezt az egészet kiforrottabban tudom kifejteni.
ja, a Luke Brown képek nagyon ott vannak :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | májplezsőr.
kicsit nehéz "visszakonvertálni", hogy miért is rosszak a démonok, amikor tanítanak.
de tanulságos :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re828:
tehát lemondok, hogy nem-anyagi gyümölcsöt hozzon.
vagy mondjak le a nem-anyagi gyümölcsről? akkor hol a fejlődés? ha nem HALADSZ állóvíz leszel, renyhe iszapos vizű poshadt láp napszítta kiszáradt (élet)fákkal, halott... igaz, a nemlétnek ez is egy megközelítése.
SENKI nem kényszerít áldozatra. nincs jó vagy rossz élmény, csak élmény, és tapasztalat.
a felülemelkedés egyébként világosan megmutatja, az ellentétpárok felcserélhetőségét...
ehh, tökmindegy. ahány ízlés, annyi pofon.
fear is the mindkiller... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "hánykolódik a tudatunk háborgásában." Itt elmét akartam írni, csak nem voltam elég figyelmes.
Egyébként úgy érzem, hogy a gondolkozásnak nevezhető gyüjtőpontelmozdulásnak van mégegy dimenziója. Talán ez a dualitásban való gondolkodás képessége. Ez így már kiad egy három dimenziós teret, amiben a szavakat használva mémeket lehet építeni. Szerintem úgy viszonyul a három térdimenzióhoz az idő, ahogy a három gondolkozásirányhoz a halál. Ez volt az üveggolyó, a gondolatmodell, amit első találkozásunkkor Gombától kaptam ajándékba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi van, ha a négydimenziós téridőről azért tudunk fogalmat alkotni, mert a gondolkozás egy következő dimenzióban van? Onnan rálátva modellt alkothatunk a téridőről, de a téridőben cselekedetekkel létrehozott konstrukciók, pl gépek nem képesek ezeket a dimenziókat "mérni" hiszen ezen négy dimenzió részei, csak metszetek. Hiába vizsgáljuk az agyat mindenféle szerkezetekkel, legfeljebb azt találhatjuk, hogy a gondolkodásunk tükrözodik abban a készülékben, amit a "természet", Gomba fejlesztett ki idők során, hogy a lelkünk cselekedetekkel beleavatkozhasson a világba. A gondolkozás eleve minimum két dimenziós, megkülönböztethető a racionális és érzelmi "gondolkozás", bár a gondolkozás szó inkább csak az előbbit jelöli. A tipikus férfi inkább a racionalitásban való modellalkotást ismeri, a tipikus nő pedig az érzésekben mozog, ez két merőleges dimenzió, de mind a két gondolkozás csak gyüjtőpontelmozdulás. A gyüjtőpont a tudat. Mikor az elme ego trippeket gyárt, tehát vagy a múlton mereng, vagy a jövot próbálja meg megalkotni akkor mindkét nem általában csak az egyik dimenzióban való mozgását tudatosítja. A vágyak eleinte kellemesnek tűnnek, hiszen ezt az állapotot akarjuk elérni velük. Csakhogy mivel egyetlen dimenzióra koncentráltunk a megalkotásuknál, nem lesznek elég jó modelljei a világnak, elobb utóbb a világban történik valami, ami ennek a tudat konstrukciónak kihúzza a lába alól a talajt, egy üres tégla volt a légvárunkban, és az építmény összedőlt. A tudat konstrukciónk, ami mentén a gyüjtopont elmozdult, szilánkjaira szakadva hullámzik a tudatunkban, mind érzelmi, mind értelmi megterhelést okozva, hiszen a gyüjtopont apró csónakként hánykolódik a tudatunk háborgásában.
Szenvedés.
Minnél előbb tudatosítjuk azonban, hogy ezt a szenvedést mi okoztuk, egyrész azzal, hogy érzelmileg akartunk megelégedést találni, másrészt, hogy amikor racionálisan "megterveztük" a világot, tudattalanul érzelmi impulzusokat követtünk, önmagunkba nézhetünk, és feltárulnak a szenvedés hullámai, amit tudatosítva ezek elcsendesíthetőek.
A halál, az önazonosság elvesztése, az ego elvesztése egy újabb dinemzió csupán, a hetedik. A húrelmélet tizeneggyet tart szükségesenk, elobb-utóbb azok is meglesznek. Például matematika. Mi az? Nem lehet, hogy mivel a téridőben lejegyezhető racionális szabályok alapján megalkotott képleteket látva érezhetjük azok igazságát, a matematika csak egy újabb dimenzó, amelynek képletek a metszetei abban a világban, ahol el tudjuk magyazázni egymásnak, hogy mik ezek a képletek? Az ebben a dimenzióban való gyüjtopontelmozdtás után tudnak matematikusok modelleket alkotni, és képleteket visszahozni?
A buddhista logika is érthetővé válik ha elképzeljük, hogy két racionálisan ellentétes állítás együttes igazságát úgy láthatjuk be, hogy a gyüjtőpontot, a tudatot az igazság "érzésébe" mozgatjuk, annak ellenére, hogy merőleges gondolatok. Ha megértjük, hogy bármily racionális állítás igazságát az érzelmi síkon való "igazság" helyzetbe állás jelenti, és a racionalitás, és az érzelem teljesen különválasztható, azaz független, nem tekeredünk bele annyira a világba. Ugyanilyen feleseleges beletekeredés az önmagunk megítélése, ezzel csak a múltbéli hullámok visszhangzanak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | valaki egy gyors info kekeslila csillagrol? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | est.hu-ról:
"2004. május 28-án az A38 állóhajó fedélzetén ... Alex Patterson, az Orb alapítója és egyetlen állandó alkotója DJ-szettel lép fel."
|
| | | | |
|
