 |
Legfrissebb hozzászólások (116911 - 116920)
 | |  | | | | |  | |  | | | - Ha az ember magától (drogtól) rájön valami olyasmire amit már ezerszer hallott előtte csak kicsit máshogy, de nem értett--
- Ha valami olyasmivel találkozol amit üzenetként kikristályosítva áthozol a mindennapjadba, hogy értelemmell és energiával töltsd fel őket--
- Ha valami - pillanatnyi érzéseid szerint - igaz, univerzális valóságot élsz meg--
azt nem lehet túlértékelni. vagy ha mégis mi bajom származhatna belőle?
Hogyanis hangzana ha azt mondanám: - Hát kicsit hülye voltam. Nem is annyira lényeges ez a szretet dolog.
Az élményt nem tudom maradéktalanul áthozni, nem érzem igazán milyen is volt. De a tanítás megmaradt.
"Nem az igazi énem volt"
A hamisság érzete is bizonyára teljesen egyéni.
Én azt mondom, nem tudom milyen az igazi énem. Mitől tekinteném az egyiket hitelesebbnek mint a másikat (ha van egyáltalán egyik és másik). Egy másik tudatállapot egy másik nézőpont. Akkor hajnalban ugyanúgy magamat adtam ahogy máskor tiszta fejjel is próbálom. Akkor az voltam aki, most is az vagyok aki most vagyok; mégis visszatekintve nem érzem úgy, más ember lettem volna. Az önkontrol gyakorlására hajlamos vagyok úgy nézni mint megjátszani magunkat saját magunk előtt. A dolog a farkába harap, endless loop, érzem, hogy nincs értelme, sőt....nem lehet csinálni. Tényleg nem gyakoroltam önkontrolt és mégsem érzem, hogy visszaléptem volna.
De ezis csak egy vélemény egy másik embertől:)
az eki lehet ugyanaz de... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem inkább az anyagot nem kell élőre és élettelenre osztani, hiszen az anyag csak apró darabka izék, amit a világ erői egy bizonyos formába alakítanak, amit életnek nevezünk. Nem az anyag a lényeg, hanem a tudat. Ha valaki ezt nem érti igazán sajnálatos. Szerintem a drogfogyasztásnak is ez a leglényegesebb értelme, hogy a tudat természetét vizsgáljuk vele, nem pedig a formát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már hogyne lehetne.
Szerintem épphogy kiegészítik egymást. A Nagualizmus lehinkább technikákat ad rá, hogy hogyan szaadulhatunk meg az énünktől, a reinkarnáció pedig ami az énünkkel történik, ha van szándékunk, vagy vágyunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintetek mi van, ha mégsincs semmi nagyobb, semmi több, ha ennyi az egész, ha csak atomok játéka, ha az univerzum egy morbid ötlettől vezérelve értelmet teremtett, hogy érzékelje saját magát? Hiszen mi sem állunk másból, mind a szék melyen ülsz, az étel, melyet megeszel, a csillag mely fényes, a Hold mely kering. Csak elektronok, neutronok, protonok játéka. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zum:), ez teljesen egyertelmu. mivel a tudatunk csak egy energia, amit halalunkor a sas bekebelez, igy szuletesunk sem mas mint a sas energiajabol valo kiszakadas. ami ugye nem szuz energia, hanem veletlenszeruen elozo tudatokbol valo ujrateremtodes. igy az elozo eleteinkbol akarmennyi lehet, de nincs felette semmi kontrollunk. e kontrollnak az elerese lehet az ami a nagualizmus lenyege.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pókháló szerű izéket máshol is éreztem már, és valami olyasmi lehet, mint egy szürő kioldása. Egy dualitásnak mindkét részét egyszerre érzékeljük, ezáltal feloldódik a dualitás, és tisztulunk. Utána párszor volt olyan élményem, mintha a szemem vonalában ketté lennék választva, és az alsó rész egy egyszerű ember, a felső pedig valamihet hozzácsatlakozik, de a tudatom az alsóban van, ezért nem tudom igazán mi történik.
Utána már csak egy LSD-t ettem Simon Posford koncerten. Krusty the Clown avagy Ropi a bohóc. Éjjel inkább nyitott szemű vizuálok, reggel csukottszeműek, de nagyon szépek. Egyszerűen mesés volt. Telihold, hajnalban Hallucinogén. Különösen sok volt a Gomba alakú vizuál, és a szemek Posford alatt, a zenéje pedig narancssárga volt. Koncert után folyamatos szívás, tekerés, úgyhogy a mohóságomnak is meglett az eredménye, egy biztonsági "őr" elvette a füvet, ami egyébként nem is az enyém volt, szóval hogy egyrészt díler-e vagyok, másrészt azonnal hívja a rendőrséget. Mondtam neki, hogy nem kéne azt azért, de elvette a zét, hogy beleönti a tóba, gondolom azóta is önti.
Mindenesetre tanulságos volt, rájönni, hogy nem olyan a karmám, hogy engem sosem kaphatnak el. Ráadásul rájönni arra, hogy nem egy goa partin, LSD-vel kell megvilágosodni, ott csak azért voltunk, hogy élvezzün Posford mennyei muzsikáját. Gyakorlatilag dec 13. után rögtön abba is hagyhattam volna a pszichedelizálást, de nem tettem, hanem helyette körben jártam. Most a különböző anyagok hatásait kell cserkésznem, hogy észrevegyem, hogy ezeket hogyan tudom magamtól is érezni. Ha drogokkal együtt be tudom látni, hogy nem kellenek, akkor más csak drogok nélkül is ugyanezt kell érezni. Minden ami történik velünk az erő ajándéka, de nem mindenki tudja megfelelően értékelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ilyen szivacsos, pamacsos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Liet: Ugye neked ez volt az első MDMA élményed?
Túlértékelitek ezeket a hatásokat. Én is kipróbáltam az utóbbi hónapokban egyet s mást, közte az MDMA-t is. Nagy buli volt, soha sem fogom elfelejteni. Tényleg jobban szólt a zene, többet beszélgettünk, mint "józan" állapotban, de miután leszálltam a Földre, rájöttem, hogy az összes érzetem, ami jobbnak tűnt mint általában, csupán csak jobbnak tűnt. Az egész valalmi "műanyag" érzés volt. Nagyon jó volt és különleges, de nem belülről jött. Nem az igazi énem volt, hanem egy eltorzitott viselkedést produkáltam. Akkori kijelentéseim közül sokat megbántam. Szerintem az eki nem csak a gátlásokat oldja föl, hanem sajnos az önkontrollt is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Volt még három trippem, az egyiken 1 Gombát ettem, valahogy nekem soha nem hatott Gomba olyan erősen, az 5 kibogozott, de egyébként az én Gomba evésemtől szinte terjesen függetlenek azok az élmények, amikor minden egy. Ez egy táborban volt, jó hidegben tűz körül vártuk, hogy emberek kijöjjenek az izzasztókunyhóból. Egyrészt nyagyszerű volt érezni a kunyhó-beli emberek kollektív tudatát, másrészt amikor kijöttek, látni a szemüket, hogy újjászülettek. Soha nem láttam még annyi embert egy helyen, akik tudták is, hogy mint jelent embernek lenni.
Volt egy 2/3 space pussy a születésnapomon, az első LSD egyéves évfordulóján. Akkor a Normafától akartunk eljutni egy barátomék házában, ami légvonalban lehetett vagy 6 km talán, mi mentünk ebben a világban vagy 25-öt. Éjszaka volt az erdőben és semmi világítás, mi pedig csak mentünk. Talán ez volt a legérdekesebb utam eddig. A vizuálok középen DMT jellegűek, folyamatosan érezni flashbackeket, és Gomba is ott van mindenütt. De nem a drogok hatása volt az érdekes, hanem az utak, az úttípusok.
Eleinte ismerős utak, ahol már jártam, aztán elfogyott a fény. Volt, hogy a sötét rengetegben mentünk, semmi ösvény, de legalább lefelé. Aztán elértünk egy aszfaltutat, és azon mentünk egy ideig, míg nem döntöttük el egy leágazásnál, hogy tekerünk.
Előttünk egy fán majomember alakok, aztán felkelünk, és megyünk tovább arra, amerről jöttünk. Ahol lefordultunk az egy útkereszteződés volt, egy tisztás. Az út elkezdett kicsit emelkedni, de nagyjából egyenesen mentünk, fák között, úgy, hogy az eget sem lehetett látni. A fák között folyamatosan érezhető egy pókháló, vagy gombafonál szerű izé, amit mindannyian érzünk, de nem lehet látni, és inkább az erdő tudatszövedékének tűnt akkor. Szóval az út egyre csak emelkedik, és egyszer csak meglátjuk azt az útkereszteződést, amelyikből elindultunk, csakhogy most pont ellenkező irányban jövünk ki belőle, mint ahogy elindultunk rajta! Totális dejavu, állomszerű érzés, tudom, hogyha ezt most komolyan veszem, akkor hihetetlen parákna nézhetek elébe, úgyhogy nem érdekelt. Mindegy, eldöntjük, hogy elindulunk ugyanazon az úton, amelyik visszacsatolt önmagára. Ekkor az út teljesen más lett. A fák ritkábbak, az út lejt, szignifikánsan teljesen másik, pedig csak megfordultunk az úton és ugyanott mentünk vissza, mint előbb. Mármár mindenki reménykedik, hogy egyszercsak leérünk a szent hegyről, de már megint ugyanott vagyunk ugyanabban az útkereszteződésben! Mindkétszer egyenesen mentünk, az út szignifikánsan különbözött, folyamatosan lehetett érezni a fonalakat, és semmi leágazás nem volt. Egyszerűen kisétáltunk a világból.
Utána eldöntöttük, hogy lemegyünk az aszfaltútról, és a tekerés helyszíne leágazás folytatásán megyünk, mert a tekeréshez felfelé mentünk a hegyre, az aszfalt út körben ment a palástján, és egy út vezetett lefelé. Itt is voltak az erdőben olyan utak, lépcsők, amit mások raktak, és ezért nehéz volt követni, de a végén csak visszaérünk az elágazáshoz, a tekerés fájához, és az aszfaltúthoz. Ez is kétszer történt meg, aztán már csak egyszerűen mentünk, bár kicsit kényelmetlen volt, mert azt hitem, hogy sosem lesz vége, és örökké ott fogunk bolyongani. Volt útközben egy kisvasút erdei állomása is, amit szintén kétszer hagytunk el, míg végre kibukkantunk egy kilátónál.
Az Erzsébet kilátó mellet benne voltunk egy felhőben, aztán ahogy lejjebb mentünk láthattuk az eső születésének fázisait. Este 8 körül indultunk, és reggel 9 után érkeztünk, de közben jókis ízelítő volt minde egyes bejárható úttípusról. Ez a trip arról győzőtt meg, hogy a racionalitás teljességgel alkalmatlan a világ teljes leírására. A testem tudta, hogy enyenesen megyek, az elmém pedig, hogy körben járok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A DMT nem hasonlít semmilyen más anyagra amit eddig próbáltam. A külvilág eléggé elhanyagolható szempont, csak az számít, hogy lehessen feküdni, mert az állás hihetetlenül összetett folyamat, ami nem biztos, hogy sikerül. Set és setting? hát nem tudom. Szerintem ahhoz, hogy valaki tudja élvezni az élményt kizárólag elengedés kell, minden egyéb úgyis eltűnik, feloszlik, elpárolog, aztán, ha annyira akarja az ember úgyis megszilárdul.
Az illata annyira fontos dolog, hogy azzal külön is foglalkozni kell. Ha elfogadjuk, hogy a DMT az agyban is megtalálható, különleges élményekkor termelődik, és ismerjük az illatát, akár érezhetjük azt lélegzés közben is. Ha pedig "ismerjük" a hatását, és minden lélegzéskor érezzük is, akkor gyakorlatilag lehet folyamatosan DMT hatása alatt állni koncentrációval. Hogy ez mért jó? A DMT letisztítja a gondolkodást, és rádöbbent arra, hogy minden cselekedettel, vággyal, gondolattal, beleavatkozunk a világba, de az egónk kicsinyes törekvései vezetnek, nem pedig az egész. DMT-vel (is) tudatosítani lehet azokat az elmemozgásokat, amik a világ változását okozzák, és vissza lehet fordítani őket. Gyakorlatilag egy másik hullámmal, azzal, amellyel látjuk, hogy minden amit valaha csináltunk hat ránk, kioltható a vágy hulláma, és így mindkét irány tudatosodott, mi pedig középen vagyunk a fényben.
A legfontosabb dolog az volt, hogy az utóbbi időben is eléggé a szenvedélyeim vezettek, és sokat szerencétlenkedtem olyan dolgok miatt, mint önelfogadás, stb. Ez teljesen eltűnhet DMT után, hiszen belátható, hogy mind a mások, mind a saját véleményunk magunkról kizárólag egy bizonyos nézőpont kérdése. A legtöbbször a nézőpont a fölöttes énben van, amelyil elbírálja az én-t, jól vagy rosszul, bár ez is felesleges dualitás. Rá lehet azonban jönni, hogy az ember nem egy pontszerű dolog a világfraktálban, hanem minimum egy vonalszerű, hiszen van egy olyan része, amely azt mondja, én ilyen vagyok, van egy olyan része pedig, amely az ént figyeli. Csakhogy figyelni bárhonnan lehet, bármilyen szögből, és bármilyen véleményünk lehet saját magunkról, ez annyit számít csak, hogy milyen könnyen tudunk a világban középúton haladni. |
| | | | |
|
