 |
Legfrissebb hozzászólások (115881 - 115890)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Mindegy, hogy melyik oldalán jutunk fel a hegycsúcsra, igaz? Lehetünk zen-buddhisták, lehetünk full materialisták, ha jól csináljuk, előbb-utóbb eljutunk a felhők fölé, ahol mindig ragyog a Nap... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | szerintem a végső megértés felé vezető úton tulajdonképpen mindegy, hogy a tapasztalatainkat milyen fogalmi rendszerben értelmezzük: ha minden tapasztalatot az agyban lezajló kémiai folyamatnak tekintünk, a fogalmainkat pedig ezen agyban lejátszódó kémiai folyamatok egyes mintázataihoz rendelt egyezményes jelekként kezeljük, akkor sem akadályozhatjuk meg a megvilágosodást.
talán azt lehetne mondani, hogy egyes fogalmi rendszerek "zártabbak", mint mások, tehát kevesebb lehetőséget engednek meg, és ami zártabb, az csökkenti a továbbhaladás sebességét is (mert nem tudnak megnyilvánulni a lépcsőfokok)
ebből látszik, hogy nem annyira a használt fogalmi rendszer típusa a lényeges, hanem az, hogy mindig megőrizzük az újra való nyitottságunkat (alázat).
az infó csak jön-jön, a mi információfeldolgozó gépünk feldolgozza, és a végén az egész világ bekebelezésével átfordul az egész megvilágosodássá
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem zavar, csak együttérzek... hogy magyarázod el valakinek, hogy milyen a szabadság, ha sohase ízlelte meg?
azt fogja hinni, hogy tudja miről beszélsz, közben nem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (Tegnapelőtt elszakadtam a testemtől, és egy fehér fény közepén lebegtem tiszta tudattal, anyagérzékelés nélkül. Éljen az N2O...csak amolyan érdekesség, félig-meddig témába vág... :) ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nietzschének nem kellett volna gomba, mert skizofrén volt (ahogy Hesse is - végső konklúzióik egyirányba mutatnak). És ő nem erről beszél szerintem, nem szó szerint akarja a profánságot elhitetni veled. Azt írja "magad", és "én". A "magad" egyfajta transzcendens dolog, ami áthatja az egész szervezeted (mondjuk, hogy tudatalatti).
(N.-nek szinte az egész életműve a hatalom akarására van felépítve, és amíg ezt nem tudjuk, addig nagyon könnyen félre lehet értelmezni)
Tehát az "én" az álságos, a tudatod, aminek mindent alárendelsz, amit magasságosnak tekintesz, létezésed alfájának és omegájának. Na, ő ezt próbálja letörni, és nyilván nem arra gondolt, hogy a pszichedelikus élmények kémiai folyamatok-e, vagy isten útmutatásai netalán(tán). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kiindulhatunk abból, hogy van egy testünk, van benne egy agy, ami gondolkozik, meg bél, ami emészt, meg még egy csomó trükkös szerkezet, és az én, meg a gondolatok csak az agy működésének következményei. Csakhogy ezek szerint van az elmények egy normális működése, amivel szolgálhatja a testet, és minden ezek kívüli felesleges, beteges, vagy hibás gondolkodás eredménye. A pszichedelikus szerek például megzavarják az agy természetes normális működését, és hallucinálni kezdesz. Ez eddig nagyon szép, és nagyon logikus, ráadásul látszólag a "tapasztalat" is ezt támasztja alá.
Én azonban másból indulak ki, méghozzá, hogy van egy ÉN, amelyik "boldog" akar lenni, vajon hogyan találja ezt meg. Mivel én az énből indultam ki, bár tapasztalom, hogy van testem, de tapasztaltam már ennek ellenkezőjét is, tehát ezek nem hallucinációk, hanem tapasztalatok. Ráadásul párszor találkoztam a boldogsággal is, és ezeknek SEMMI köze nem volt a testhez, ezek elmeállapotok voltak. Nietzschének kellet volna egy kis (jó neki inkább sok) Gomba, tanult volna tőle valamit. Mivel a tapasztalataim jóval túlnyúlnak a testileg megmagyarázható dolgokon, ráadásul, az "ez csak egy hallucináció" nem magyarázat, hanem a probléma szőnyeg alá söprése, ezért az ilyen fejtegetést komolytalannak tartom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos igen...a legnehezebben követhetőt, sőt, legnehezebben elfogadhatót állítod. Ahogy Camus azt mondja a Pestisben, hogy az emberek azért humanisták, mert hiszik, hogy pont velük nem fog megtörténni a rossz (azaz elkapják a pestist), ugyanúgy nehéz belátni azt, hogy személyes életvitelünk magával vonja egyes jó/rossz dolgok bekövetkeztét - azaz nem tőlünk függetlenül, kvázi random következnek be.
Én is valami ilyesmit próbáltam írni - beleszőjük magunkat a Lét hálójába, és minden minta befolyásoló tényező az egészre nézve. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "de mit csináljunk mi, gyarló földi lények, akik azt hisszük, hogy ez minden, amit tapasztalunk, és ami ezen kívül van, arról sejtelmünk sincs?"
Ha ez ennyire zavar nyugodtan elmehetsz szerzetesnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Minden félelemben eljön egy pont, amikor az ember azt mondja, hogy basszameg" ez így pontatlan, eljön legalább is egy pont, amikor az ember már nem akar ezen a szinten maradni, és nem akar tovább félni. Lehet higgadt belenyugvással is kijönni belőle, és ha az ember így cselekszik, pl a halálfélelemmel, megszüntethető, sőt át lehet jutni a "halálba". Tehát szerintem az agressziónak az a veszéllye, hogy az ember a félelemből való kitörésnek akarja használni, de valójában ugyanazon a szinten marad, csak a saját hülyeségétől nem látja, tehát míg a félelemben jön szembe a rossz karma, és azt szeretnénk, ha később, vagy egyáltalán nem jönne, addig a dühnél egyre jobban belelovalhatjuk magunkat, a harag újjabb rossz karmát okoz, ez újabb szenvedés, ez növeli a dühöt, hiszen minnél nagyobb a düh, annál gyorsabban forog az elsó kerék visszafelé, és annál jobban csak ezt a kereket látjuk, afelette lévő szintekkel pedig nem is foglaltkozunk. Ilyenkor - én vagyok a félelmetesen erős sebezhetetlen jogosdühü lény, világ - pusztulj az utamból. De ekkor valójában csak egy démont engedett az ember benne élni, érvényesülni, és neki adja az energiájat. Hát ezt nevezem én főbukásnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A félelem tehát a kerék lassításából és a körülöttünk lévő kerekek saját sebességéből adódó súrlódás szenvedése. Minden félelemben eljön egy pont, amikor az ember azt mondja, hogy basszameg, ebből elég, onnantól az indulat vezérli, ez azt jelenti, hogy a harag démona irányítja az alsó kerék forgását, és az a környezettel ellentétes irányban forog. A feldühödés mámorító érzését már mindenki érezte, hatalmat, erőt ad, olyan, mintha egy páncélt öltöttünk volna magunkra, ha eléggé megadja magát valaki a haragnak, akkor a legyőzhetetlenség érzését is adhatja. Ezek azonban illúziók. Mivel ilyenkor az ember a legalsó síkon gondolkodik, az összes felette lévő nincs tudatosan szabályozva, tehát a sérülések a tudattalanban maradnak. Az ember ilyenkkor nem tud megfelelően harmonikusan beilleszkedni a világ folyásába, tör-zúz maga körül, hiszen ellentétes a forgása, mindenkit megbánt maga körül. Minden engedés a dühnek sérüléseket okoz a magasabb szinteken.
Fontos még elmondani, hogy ezek az erők, nem "gonoszak", ennek a fogalomnak csak ezen a szinten van értelme, ezek az erők azok, amelyek az embert a felemelkedés felé hajtják, ha jól tudja felhasználni az energiájukat, és démonokként jelennek meg, ha rosszul. Ezeknek az erőknek is természetes a forgásirányuk, csak mivel az ember merít az erejükből, benne tükröződnek (emiatt fordul meg az irány), és individualizmust fognak okozni, tehát egyéni felemelkedést, aminek nincs értelme, és BUKÁS az eredménye minden esetbe.
Ezért mondja szerintem Jézus is, hogy oda kell tartani a másik orcádat is, hiszen he elszaladsz, csak késlelteted, ha odamész, és vállalod a verést, akkor szembenéztél vele, sőt, megmutattad a másik idiótának is, hogy nem KELL engedni az agressziónak, az pedig hogy egy ilyen helyzet egyáltalán felmerüljön az életedben te is kellettél, tehát mindenképp megérdemled. |
| | | | |
|
