 |
Legfrissebb hozzászólások (115851 - 115860)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Mi az a rush? Valami kafa dolog, aminek kipróbálása nélkül az ember élete annyit sem ér, mint egy vödör háromnapos hal, vagy úgy álljak hozzá, mint a higítóhoz és társaihoz? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "És legyenek érveid - legyőzhetetlenek"
hehe, ez nagyon ingoványos talaj... a végső igazság ugyanazért legyőzhetetlen, amiért Jézus fel tudott támadni a halálból... meghalt és utána újjászületett... a trükk az, hogy valójában nem ő született újjá (nem ő csinálta)... ő tényleg meghalt... az Isten szülte újjá őt. a hit ahhoz kell, hogy az ember merjen meghalni... és ha ez sikerül (átmegy a nullponton, a sátán segglyukán), akkor az újjászületés magától megtörténik... hasonló ez a belégzés és a kilégzés váltakozásához...
a keresztény szellemi úton az ember mindvégig a bátorságot és a képességet gyűjti ennek az egyetlen szellemi mozzanatnak a végrehajtásához. képessé válik az odaadásra. és ha végül odaadja magát, akkor utána - a jézusi áldozat bevégeztetettsége miatt - a többi már automatikusan megtörténik.
a végső csatában az Isten angyalai csatáznak a fellázadt angyalok seregeivel... a mi szerepünk csak annyi, hogy ennek a csatának a résztvevőit "megidézzük" a világi tevékenységeink révén, amilyen tisztán csak tudjuk... a többi az Isten dolga... mi ahhoz kellünk, hogy ennek a csatának (és vele a világ megváltásának) az ideája testet ölthessen az anyagban... ehhez persze kell a tisztaság, és legfőképpen az ítéletektől való mentesség
a Mátrix 3 vége nagyon jó példája ennek... ahogy Neo végül is "győzedelmeskedik"... látszik rajta, amikor végül megérti, hogy ő csak eszköz... felhagy a küzdelemmel és átengedi magát a halálnak... mert megérti, hogy nem őrajta múlik, hogy az egész előre el van tervezve, ő csak ahhoz kellett, hogy végül beteljesedhessen... meghal és a halálán keresztül az egész világot magával rántja a feltámadásba.
az egyetlen szilárd talaj az, hogy minden múlandó... semmi múlandót nem szabad állandónak tekinteni... nem az igazság a fontos, hanem az igazság forrása... találjuk meg a kapcsolatot a gyökérrel és utána minden, ami nem gyökér, átváltozhat, amivé csak akar... így, az Istenben megkapaszkodva megengedhetjük, hogy tomboljon a hurrikán... átengedhetjük magunkon az életet, teljesen átáradhat rajtunk, mert semmi nem érint bennünket már az Istenen kívül... az Isten az egyetlen, aki örökkévaló.
és ha az Istent állandóan érezzük, akkor már nem lesz szükségünk érvekre... minek fenntartani a gondolatokat, ha egyszer a gondolatok forrásával való kapcsolatunk helyreállt? jönnek majd a megfelelő gondolatok, a megfelelő időben... gondoskodik rólunk az Úr... .:-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is rossz dolognak tartom a szipuzást. De nekem nem a gázbelegzés az ítéleti fókusz, hanem hogy "szerves oldószer". Etanol, meg ilyenek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | attól még lehet előítélet valami, mert nem emberekkel kapcsolatos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cauldfield, tudom, mi a különbség. Azért mondtam utána Külön. És ez nem előítélet. Hiszen, mint mondtam, az emberekkel semmi bajom...
Ez csak vmi olyasmi lehet, mint hogy nem veszek fel mandarinszínű nadrágot, de ha vki mellettem olyat hord, fel sem tűnik.
na jó.
levegőt azért szoktam néha venni:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mert te nem szereted az ilyen szívós dolgokat meg agézokat elmondásod szerint.
de különben tudod mi az a szipu meg kéjgáz közti különbség? és a rush sem ugyanaz. persze használhatod a fogalmat úgy ahogy akarod, de én úgy tudom a szipuzás az ilyen zacskóba töltött higító-ragasztó egyéb okosságok ki be lélegzése, a rush viszont tudomásom szerint inkább beleszagolás, a kéjgáz meg... na mindegy. de ez csak egy gagyi előítélet azzal tisztában vagy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem értem...miért ne vennék?? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | levegot azert veszel neha, ugye? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Nyugodtan és mosolyogva pillant vissza e világ csalképeire, melyek egykor még megindíthatták, s kínozhatták a lelkét, melyek azonban most közömbösként állnak előtte, mint a sakkfigurák a befejezett játszma után, vagy a reggel ledobott jelmezek, melyeknek alakjai a farsangi éjszakán incselkedtek velünk, nyugtalanítottak minket. Az élet és alakjai már csak úgy lebegnek előtte, mint futamodó jelenségek, ahogyan a félig-meddig ébredezőnek egy könnyű reggeli álom, melyen átdereng a valóság, s amely így nem csaphatja be többé (...)"
Schopenhauer így ír az emberről, aki látja a lényeget |
| | | | |
|
