 |
Legfrissebb hozzászólások (114771 - 114780)
 | |  | | | | |  | |  | | | És mi van, ha a világ tökéletes?
Mi van, ha csak mi nem vesszük észre?
Mi van, ha tévedésből elválasztjuk a dolgokat és nem a tökéletes és végtelen egységet szemléljük?
Mi van, ha mikor elválasztottuk a dolgokat és azt hisszük, hogy létezik egy különálló én, akkor elkezdünk vonzani és taszítani?
Mi van, ha más akarja azt amit mi vagy ha nekünk sem kell ami neki?
Mi van, ha ezért összeveszünk?
Mi van, ha felrobbanjuk emiatt egymást?
Talán nem tökéletes, ahogy szétrepülnek a húscafatok?
Mi van, ha már annyira tévedésben élünk, hogy a fizikai testről azt gondoljuk, hogy az vagyunk mi?
Mi van, ha nem is tudunk szabadulni ettől a megszokástól?
Mi van, ha valaki megmutatta hogyan kell?
Mi van, ha ezt elmonja nekünk valaki?
Mi van, ha az a valaki már megszabadult?
Érdeklődők goto: http://www.buddhizmusma.hu
A nagy hanyatt-mecha-fless legyen veletek! :-)
CFP |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én dobok, de akkor az 2100 lesz! :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi az hogy, rengetegszer :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érnek be a magjaim ó csuhajja!
Szombaton lesz hajnalkának a napja!
Öccáz magot hideg vízben kioldok!
Attól lesz az én szívem oly boldog! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hohó kedves társaim figyeljetek, Minstrel felfedte a lapjait! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja. Dobjon mindenki az enyémbe bártan. Csak szóljon, hogy tuddjam megvan-e már az 1200 mikrogramm! :-)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Khm a tegyszik szót inkább felejtsétek el! :D Ennél még a teccik is jobb lett volna...brühühüüü |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux, Csuang Ce szól belőled, csak a taó helyére Istent helyettesítesz+megbolondítod az elméletet egy kis utópiával. Szép, hogy ennyire fedésbe tudnak kerülni a szálak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux ez kifejezetten tegyszik, mert valamilyen szinten egybeesik az enyémmel. Jól összekapcsolható. Amúgy én úgy tekintek a jó és a rosszra, hogy kiegészítik egymást mint az ok-okzat vagy az akció-reakció. És ha már ki vannak egyenlítve akkor onnantól fogva meg is szünnek létezni!
Az hogy te a Semmit Istennek tekinted ugyancsak érdekes. Egy hülye kérdés. Ugyebár van a végtelen és van a semmi. Ezek létezhetnek egymás nélkül? Melyik volt előbb? Talán a semmi, mert az sose volt így a volt előbb volt mint a semmi? Ha a semmi előbb volt akkor abból lett a végtelen? A semmiből jött és semmibe tart? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Íme, ami nekem lejött abból, amit írtál: van két véglet (jó/rossz, fekete/fehér, stb.), ezek tekinthetők a mérleg két nyelvének. A mérleg mindig egyensúlyra törekszik (arany középút), ha valamelyik oldal kileng, megjelenik az ellentétes erő, amely az ingát a másik irányba kényszeríti.
Az emberi élet arról szól, hogy megtanuljuk a végletek közötti ide-oda lengést lecsillapítani: kitanuljuk az ingázás hogyanját, az élet művészetét. Amikor az inga teljesen elnyugszik, akkor megnyílik a "merőleges" ösvény, amin át elhagyhatjuk a duális valóságot.
Az Istent sokan a mérleg egyik karjának képzelik (a Jó, a Rossz-szal szemben). Aki így fogja fel az Istent, annak emiatt a tudati beállítottság (világfelfogás) miatt folyamatosan, minden szituáció hatására nagyon durván beleng az inga (mivel ez az alapelképzelése minden szituáció felfogási módját és így a szituációkra adott reakcióit is befolyásolja valamilyen formában), és igen sokat kell szenvednie, amíg az inga elnyugszik (meg kell tanulnia, hogy ne ugráljon, mert csak szorosabbra fonja magán a kényszerzubbonyt).
Talán érdemesebb úgy nézni, hogy az inga két karja a teremtett világ (a formák, "valamik" világa), az Isten pedig olyasvalami, ami nem is valami, hanem inkább a nem-valami, ami a dualitás "mögött" "van", annak egyfajta alapja. A Semmi, a Mindennel szemben. A nullpont, amely körül a nullponti energia - a világ formáiban - valamivé válik. Amíg nem válik valamivé, addig tulajdonképpen nem is létezik. Csak a valamilyenné válásban, a teremtődésben különül el önmagától, oszlik szét megfigyelőre és megfigyeltre.
Amikor fentebb arról írtam, hogy az emberi élet célja a lengés lecsillapítása, majd a világból való merőleges kilépés, akkor igazából lódítottam (és mégse). Nem a világból lépünk ki, hanem a mi saját, korlátolt régi világunkból. A régi világunkban azt tartottuk, hogy van egy Isten, akit el kell érnünk, és aki majd kiment bennünket ebből a gonosz világból. Meg akartunk menekülni. Amikor megértjük az Istennek a Semmi (üresség)-természetét, akkor rájövünk, hogy nincs hová menekülni. Csak a világ van. És akkor a régi, duális világunk feloszlik: kimegyünk a Semmibe, az ürességbe, és újjászületünk belőle úgy, hogy többé nem osztjuk fel a világot világra és túlvilágra (egy helyre, amit utálunk, és egy másikra, ami után vágyunk). A két világból egy világ lesz, nem lesznek többé különbségek. És akkor végre a helyükre kerülnek a dolgok, a láthatatlan világ pedig megjelenik a világ formáiban, mint jelentés (addig csak a felszínt láttuk, utána minden jelenségnek lelátunk a mélyére, le egészen a nullpontig, ahol az életfa ágai összefutnak - ez a mahamudra).
Az igazi beteljesedés szerintem az, amikor annak az embernek, aki rájött arra, hogy csak a világ létezik, az energiái elfordulnak a fantáziaképektől, illúzióktól, és 100%-osan belefolynak abba, ami számára a jelen pillanatban adott. Tudatában van annak, hogy (a) az Isten minden pillanat kiterjedés nélküli közepéből nyilvánítja meg saját tükörképét, a valóságot, (b) a valóság valamilyenségének Isten valamilyensége a magyarázata (a törvények és minden korlát Isten adott pillanatbeli korlátainak a megnyilvánulása), (c) Isten korlátai a valóságot megélő emberi lélek korlátai is egyben, és (d) ezek a korlátok az evolúció által meghaladhatók. Teljes mértékben átéli az állandó összeköttetést a központi mag (Isten) és az egyéni teremtett lélek (én) között. Megvalósul a tökéletes Isten-Ego tengely, mert nem áll már útjába ennek a dualitáshoz való ragaszkodás.
És akkor az Egó elkezd az időn kívüli Isten szolgálatában dolgozni azért, hogy az időbe vetett Isten (aki mi magunk vagyunk, az összes zavarodottságunkkal, sötétségünkkel és valóságokat létbe szilárdító téveszméinkkel együtt) elnyerje a megvilágosodást. A szélsőségeket mesteri módon megnyilvánítva köpüljük a valóságot, amíg csak minden érző lény meg nem szabadul.
|
| | | | |
|
