 |
Legfrissebb hozzászólások (114081 - 114090)
 | |  | | | | |  | |  | | | "anyone can be enlightened,
you can,
so you should..."
Shakta - Enlightened Ape
:-)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nézz Bunuelt - A szabadság fantomja például csak egy őrült folyás, ész nélkül
vagy Croneberg - Existenz - kis pszichedelikus létízelítő
apropó az utóbbit megvenném dvdn, ha valaki tudná merre lát ilyet...
vagy nézd meg a 12 majmot Terry Gilliamtől |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem ilyen tudati összeolvadásos dolog először Nomaddal volt az infecteden két papírral - tükörként szolgált, melyben beláthattam természetem
azóta szerencsére ez bekúszott "hétköznapjaimba", soxor észre sem veszi az illető, hogy "őbenne" állok középen s csak visszatükrözöm őt valami őrült tudatossággal;)
amúgy meg szerintem ~20 évesen minden embernek kötelezővé tenném a "beavatást" - amin át kéne esnie, nincs mese - (természetesen jócskán beérett emberek jelenlétében)
hogy mi lenne ez, fene tudja - mondjuk 3 g szárított psylocibin? hehe
az az igazság, hogy ha valaki a megismerésre vágyik, nem nagyon tudok neki mit mondani, csak azt, hogy ragadjon meg minden eszközt, amivel ráláthat tudatának működésére - erre jó eszköz lehet a buddhizmus - ám az emberek soxor nem elég nyitottak, üresek az ilyen tanok befogadására - ám ha volt néhány pszichedelikus tapasztalat, mellyel kissé meginog a személyisége az embernek, talán utána könnyebben rááll ilyenekre? passz
soxor bennem is van ilyen, hogy ah ennek az illetőnek kicsit megváltozna a játéklétképe, ha betolna egy papírt - de az ellenkezőjét is (mostanában elég sűrűn) tapasztalom - a tekintetén látszik, hogy nem kell neki ilyen élmény - már valahonnét vágja
meg soxor az is van bennem, hogy ah ennek nem kéne ennie semmi ilyet, mert mintha olyan érzésem lenne valahonnan, hogy csak szétszedné a cucc, de az nem rak össze, azt már az illetőnek kell -
s biztos vannak olyanok, akiknek jobb így szétszedve maradni(hehe), de a többség szerintem először belezuhan a nagy semmibe, s a "most akkor mi van?"-ságban kissé furán érzi magát
vagy pont az eszik pszichedelikumot, akinek ennie kell, hogy kissé bekatalizálja a dolgokat, mert pl. biztos vagyok abban, hogy senki nem jön ide(ebbe a világba) "üres kézzel", mindenkinek van valami múltja - s ha előzőleg is ilyenek érdekelték, itt és most gyakran gátlástalanul beleveti magát tudatának módszeres manipulálásába, tesztelésébe - hisz már tudja, hogy ez az, amiért ide jött, s a többi bármi csak mellékesen fontos
talán mi vagyunk az alanyok ebben a kísérletben - hogy majd ez is fejlődik - valahogy van egy ilyen érzésem, hogy minden egyes papír megevésekor az az élmény a "kollektív papírba" bekerül - elvégre ez is egy mém - talán |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Arra akarok kilyukadni, hogy egyensúlyi állapot az alapvetően megvan éppen a kicsi gyerekekben. Minél előrébb halad valaki a korban, annál több esemény eshet meg vele, ami kikezdi ezt az egyensúlyt és ha nem tudja megfelelően intergálni az eseményeket az életébe, akkor kezd el szenvedni. A cél tehát az egyensúly _vissza_állítása. És itt már negyon nem egyértelmű, hogy egy pszichedelikus tapasztalat vajon ezt segíti-e, vagy hátráltatja. Leginkább azt mondanám, hogy set-setting függő a dolog.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a személyiség az a fogalmi kategória rendszer, amely alapján az elsődleges észlelés összerakja a világ-tapasztalatot. mondhatnánk azt is, hogy a személyiség az agy érzékszervi ingerekre adott lehetséges válaszreakcióinak az összessége."
Oké, kérdezek egyelőre tovább: Mi az a "stabil" személyiség? Mert ugye amit itt megfogalmaztál, az mindenkinek van nagyon nagyon kicsi korától kezdve.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...ha jól gondolom, a titoktartás miatt úgysem adhatja ki az infót..."
Ehez még csak annyit, hogy láttátok a Rekviem egy álomért c. filmet? Amikor a pasinak már tökre kész van a karja és elmennek kórházba... (igaz az USA, de az orvosi titoktartás szerintem határok nélküli... kellene, hogy legyen)
Bocs, picit OFF ;-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (magam sem tudom, mire akarok kilyukadni, csak keresem az utat a kijárat/bejárat felé. meggyőződésem, hogy nincs messzebb három lépésnél. csak az a baj, hogy vertikálisan kell lépni. horizontálisan akármennyit rohangálhatok, jottányival se jutok előbbre.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a tapasztalási folyamatot felbonthatjuk érzékelésre és észlelésre. érzékelésnek nevezzük az, amikor közvetlenül tapasztalsz (érzékszervi inger), az észlelés pedig az, amikor ez az inger beindítja a tudati asszociációkat és kialakul az érzékelthez tartozó mentális kép (fogalmi kategória), ami alapján beazonosítod a tapasztalatot.
az észlelést aztán tovább bonthatnánk elsődleges észlelésre (megállapítjuk, hogy mi van), és következményekre (megállapítjuk, hogy ez az észlelés mit jelent "ránk" nézve)
a buddhista meditáció gyakorlata e megközelítésben azt jelentené, hogy megpróbáljuk az észlelési folyamatot megtisztítani a következményektől, lecsupaszítani puszta elsődleges észlelésre. tehát tudomásul vesszük a valóság számunkra adott teljességét, de nem bonyolítjuk a helyzetet felesleges érzelmi/mentális reakciókkal.
a személyiség az a fogalmi kategória rendszer, amely alapján az elsődleges észlelés összerakja a világ-tapasztalatot. mondhatnánk azt is, hogy a személyiség az agy érzékszervi ingerekre adott lehetséges válaszreakcióinak az összessége.
a kérdés ilyen kontextusban úgy vethető fel, hogy van-e világ személyiség nélkül, illetve mi tűnik el abból a lényből, aki eléri a megvilágosodást.
megvilágosodott: egy lény, akinek a személyisége oly módon van optimalizálva, hogy a megélt létélményből (tehát a világra adott tudati reakciók összességéből) hiányzik a kognitív disszonancia (szenvedés) bármely formája.
(jó nagyok a lyukak, de talán jó lesz valamire.)
|
| | | | |
|
