 |
Legfrissebb hozzászólások (111411 - 111420)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Anyám is megjegyezte egyszer, hogy "mi ez a jó zene?", amikor a Celtic Cross ment (vagy az nem Sphongle, csak Posford? Én ezt sose értem...) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | hát igen, vicces, nekem öcsém(14) shponglét meg infectedet hallgat, apukám is shponglékat rak be beszélgetés aláfestő zenének mikor átjönnek barátai hozzánk. nemsemmi volt, karácsonykor mentünk le nagyszülőkhöz és nem a sláger rádió szólt hanem shpongle... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vigyázat, a Sphongle nagyon addiktív! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nlwarez: na, ebben igazad van... valóban, ez hiányzik.
Bár, hogy őszinte legyek, kb. 4-5 éve muszáj egyfajta tvinlájfot élnem, a különféle érdeklődési köreim (amelyeknek egyike a drog) közösségi megítélése miatt.
(off: erre úgy találtam meg a megoldást, hogy ilyen személyiségeket kreáltam magamnak: pl. a --64 a "drogos énem" :] ez persze csak neten működik így) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És mit "felejt el" az ember egy ilyen trip után? Nem igazán értem - mármint hogy mire emlékszel utána meg mire nem. Mert ha az evésre vissza KELL szokni a második nap után, akkor pl a barátai nevére emléxik az ember? Vagy amit addig a suliban tanult? Valaki világosítson már fel plz! :] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ezért is próbálom magam ahhoz tartani, hogy csak akkor gondolkozom, amikor muszáj, például ha épp túlélek, programozok. Ha eszembe jut Viola, vagy a kudarcok, az hogy nincs rendes munkám, vagy a magány, akkor átkapcsolok létezési üzemmódba :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ibogain = mentális reset gomb? :]
viccet félretéve, nekem így tűnik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "gondolkodni csak szavakkal lehet."
Az emberi lét 22-es csapdája. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a gondolatokat ne akard leállítani, inkább azt lásd be, hogy a gondolataid nem te vagy, csak létrejönnek benned, s azon nyomban el is tűnnek(jön a másik)"
olyan ez nekem, mintha a nagy létdurvulás ingatagos talajából kilépve azt állítanám magamról hogy áh ez így tök durva, én vagyok én, aki valamilyen,inkább nem is vagyok, úgy minden meg van magyarázva, egyfajta mentesség ez.
van akinek kialakul személyisége a létforgatag közepette, és mintha csak görcsösen egy sziklába kapaszkodna hogy legyen a stabil pont, nem engedi el elméjét s tudatát, beszűkült, nénibácsifiúlány sok van belőlük ma már.
amiről te írsz úgy tűnik nekem mintha sziklamegfogás helyett elengednéd magad és nevetve belehullanál a létbe, azért hogy sokmásik lássa, nincs kanál, és para sincsen, felesleges görcsösen kapaszkodni, mert nem darál be a daráló, ha nem hiszel el magadban semmit amit darálni lehetne úgy nem lehet baj.
és végülis télleg, csak pont ezek lennének azok a dolgok sztem, amik TE vagy. nem véletlen egy valaki emberként, egyedként, valamilyenségként(!) jöttünk a világra, önmagunk megélése nélkül szerintem egy forma vagyunk csupán, (forma is csak azért mert azt a valamilyenséget már nem tudjuk leküzdeni,) kiüresedett énnel.
vagy erről szólna a buddhizmus? nemvágom. : )
szerintem az emberlétnek nagyon fontos része az én, ki nélkülözhetetlen a legtöbb igazi,mély létélmény megélésében is, amikor nem szemléled a fraktálokat, hanem alakítod, és azért vagy egységben a mindenséggel, mert a "minden egy" mellett látod azt is, hogy leszel ebben az egyben te benne igazán, ha betöltöd benne a helyed, és olyan szinten az vagy benne, akinek rendeltettél, hogy nincsen elválasztó határ a külső világmindenség meg belső határtalanság között, kifordulsz önmagadból, a világ meg beléd, átiatatod és belelényegülsz az egészbe-mi rád kacsint, akkor nincs semmi és van minden, igazi létmámor, tudatmennyország ez.létértelem?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most pedig visszaolvastam a régieket és sorry, hogy 4.szerre is bírtam:)Na nem baj ismétlés atudás atyja |
| | | | |
|
