 |
Legfrissebb hozzászólások (109301 - 109310)
 | |  | | | | |  | |  | | | jjaja, én is csekkoltam híradóban, koffeintablettákat akart exként eladni hehehhe:))
mondjuk miután kipengetsz db-jáért teszem fel 1500 hufot és kapsz egy egyzserű lázcsillapítót az elég sz@r tud lenni... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | majd ha agyad másolni kezdi a szinapszisaidat (áhháháháááháhé-bocs)
akkor megérted te is nlwarez.
szerintem még a legerőltetettebb tempójú acceleracióban is kell hozzá egy pár száz év...
persze az, hogy az agyad csinál egy biztonsági mentést némely dolgokból és ezeket az adatokat néha véletlenszerűen előhívja
* lásd együttállás topic, az műxik talán.
de igazán analitikus ÉS kognitív szempontból a de ja vu höz ennek kb annyi köze van, mint a sztereotípiának a lemezlovashoz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A koincidenciák létének feltérképezése az emberi gondolkodásfolyam egyik állandó mozgatórugója.
Minél több síkját ismerjük anyagi világunk természetének -szerencsés esetben paralell fejlesztve, de legalább megőrizve a szellemi tartományok térképeit- annál meghökkentőbbé válik a materiális síkon is érzékelhető állandóan jelenlévő szinkronicitások, és véletlen egybeesések sorozata.
Nyilvánvaló, hogy az elmúlt háromezer év legnagyobb tudományos mérföldköve, a káoszelmélet, illetve a fraktálhalmazok kidolgozása, megtalálása, kezdetleges feltérképezése volt.
Attól a minutától kezdve, hogy az ember önnön létét nem pontokban, egyenesekben, térbeli formákban, hanem végtelen -vagy legalábbis a jelenleg ismert fogalomrendszerben leginkább a végtelennel jellemezhető minőségbeli- halmazokban és azok konjuktív kölcsönhatásaiban értelmezi, a koincidenciák szerepe is megváltozik.
A megjósolhatatlan fogalma eltűnni látszik, a véletlenszerű egyenletek sorozata mégis megzavarodva néha hibakódokat produkál, amelyek még a káoszalapon rendszeresen és strukturáltan létező attribútumokat is meglepik.
Mélyebben tanulmányozva ezeket a koincidenciákat "meglepve" tapasztalhatjuk, hogy ezek is rendszerben generálódnak.
De mik azok a hibaforrások, amelyek ezeket a jelzésszerű különítményeket kibocsájtják?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Már majdnem a "Becenév" rubrikába is ezt gépeltem be: :-))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon szívesen.
[Izé, meghatódtam...] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rincewind: Az első három mondat után nekem egész más lett volna a negyedik. Mondjuk az, hogy "Srácok, mindenki kamingautol, lassan ideje nekünk is csatlakozni!" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A magam részéről legalább annyira vagyok normális, mint nem normális, és legalább annyira fogalmam sincs róla, hogy igazából melyik táborba tartozom, mint arról, hogy egyáltalán melyik táborba akarok tartozni. A normalitás-nemnormalitás az egyik legelvontabb fogalommá vált. Érzem, hogy mi, de ha megfogom, ha alkalmazni próbálom, szétfolyik, mint egy amőba, aztán elillan, mint a kámfor, aztán én meg megyek dolgozni, mint a sipirc... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A nemnormalitásnak milliárd formája van. A normalitásnak is. Asszem. A kettő összege úgy kb. 7-8 milliárd lehet. Feltéve, hogy van értelme ennek a bináris felosztásnak. Én valahol úgy érzem, hogy van, de csak egy bizonyos jól lehatárolt és szűk értelmezési tartományban. És én le sem tudom határolni még ezt sem. Negatív fraktál. |
| | | | |
|
