 |
Legfrissebb hozzászólások (105991 - 106000)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ertem mire gondolsz, enis tapasztaltam/tapasztalok ilyeneket, regi hobbik amiekrt eltem haltam mar a jelentoseguket elvesztettek, de nemreg egy eleg szarul sikerult felnis lejovetel utan ujra kezdek a regi kerekvagasba vagodni.Szinte orulok neki hogy szar volt, midnen roszban van valami jo:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | :)
Eddig azért bántott ez az igazságtalan-indokolatlan-önkényes szólás- és sajtószabadságtiprás, de most elégedett vagyok, hogy egy hétszázezres olvasótábor jutott értelmesen megírt drogpolitikai tényekhez. A néhány tucat hírtévéfórumstrucc meg legkésöbb a dekriminalizálás napján (D-day) úgyis kénytelen-kelletlen megtudja, hogy milyen trend elöl csukták be évekig szemfüleiket :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1. kérdés.
A fórumotok saját készítés, fizetős vagy amolyan nyíltforráskódú.
Csak mert elég sok fórumot nézegettem és ez tűnik a legnormálisabbnak. Az enyémet szeretném lecserélni de nem találtam a helyére megfelelőt. Ha lehet egy letöltő linket dobjatok már bele a válaszba ha nyíltkódú lenne.
THX |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Piros Calvin Klein! Nagyon ütős, és NAGGYON JÓÓÓ! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát, igen. Én is vettem Salviát. Nelvelgettem de ahogy nőtt ki a búrát próbáltam leszoktatni róla. Nem sok sikerrel, de mivel lakást nem nagyon tudok váltani sajna marad az üvegházas dolog. Amúgy a levelei ezért feketednek, úgyhogy búra vissza. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha még érdekel a hanganyag felrakom neked az ftp-s oldalamra.
írj ide, mert ritkán járok erre.:
webmaster(kukac)saman.org.hu
Üdv |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika:
"Érdekes feeling volt, sajnos ez a permanens eufória a lét gyönyöre miatt azóta elmúlt."
Netán az egzisztencia delektációjára utalsz eme ékes madzsarságú mondatodban? ;P
Most olvasom MAPS-on, hogy poszthipnotikus szuggesztió [utódelej-sugallat?] használatával a korábbi MDMA-érzést 8 alanyon 1 órán át, szerintük 60-100%-ban az eredetire emlékeztetö hatásfokkal sikerült fenntartatni. Hasonlóképpen ügyesen talán a gomba-tudatállapotot is elö lehet hozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Nargile kitiltva. A kábítószer propagálása tilos a hatályos törvények alapján!"
Erre a fórumra úgy látszik, csak egyszer lehet írni. Üdv a klubban.
Azért hogy hazudniuk kell maguknak, hogy kizárhassanak minket a fórumukról, az elég szánalmas. Na mindegy. (Gén, az udvarias reklamáló levelemre nekem se válaszoltak. A fene se érti ezt...)
A cikk nagyon remek. 120%. Bámulatosan jól meg van írva, tényleg. És nagyon jó, hogy meg lett írva. Ez erről szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hm nekem az ilyen értelem kereséses motívumok nem szoktak előjönni tripp alatt. Mondjuk volt már, hogy meg akartam halni, de az azért volt, mert folyamat szenvedtem és nem volt túl kellemes állapot. Viszont utána meg teljesen boldog voltam, csak örültem a létnek, örültem hogy süt a nap, örültem hogy tapsolhatok, örültem hogy dobhatok egy sárgát a kertben, örültem, hogy rágyújthatok és felmerült a kérdés. Leszokjak? És ekkor éreztem, hogy a cigi már hozzátartozik a személyiségemhez. A gomba szépen lassan széthámozott és tripp után jöttek vissza a rétegek. Érdekes feeling volt, sajnos ez a permanens eufória a lét gyönyöre miatt azóta elmúlt...Bezzeg ha meg tudnám tartani én lennék a legboldogabb ember az tuti. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A múltkorihoz hasonló élményem volt sok-sok ember között... azthiszem tanulságos...
Tegnap "házibuliba" gombáztam, és valami hihetetlen volt, pedig csak egy bő egyest ettem meg...
Egy idö után semmihez nem lett kedvem, csak ültem, figyeltem, semmi több. A néha felmerülö gondolataim pusztán a néma szemlélödésem föbb észrevételeire vonatkoztak, nem akartam beszélgetni, semmit nem akartam csinálni.
Észrevettem azt, hogy az emberek, jól meghatározhato viselkedés mintákat ismételgetnek, és egy adott emberre jellemzö viselkedéshalmaz alkotta az ember - ahogy mondani szokás - stílusát, vagy személyiségét. Ugy éreztem, hogy egy adott környezetben, egy adott ember viselkedése teljesen meghatározott, az ö saját "viselkedéshalmazábol" vagy másszóval személyiségéböl, és az adott helyzetböl pontosan adódik az, amit gondol, vagy cselekszik, vagy beszél, vagy bármilyen mentális folyamata. Úgy éreztem, hogy az adott környezet, csupán kiválto oka annak, hogy a "látens" "viselkedések" a helyzetnek megfeleöen felmerüljenek. Az emberek csupán oyanok voltak, mint mondjuk a fák, amik hajladoznak a szélben, arra, amerre a szél fújja őket, és az emberek személyisége olyan volt, mint egy fának a sajátosságai, amik meghatározzák, hogyan viselkedik a szélben.
Aztán amikor kellőképpen meglepődtem, miféle világba keveredtem, önvizsgálatot kellett tartanom. Rá kellett jönnöm, hogy eddig a napig én is csak egy fa voltam, mint a többi ember, egy tehetetlen szemlélöje, és cselekvöje a környezetemnek, és ez mélységesen elkeserített...
Ilyen magányosnak még soha nem éreztem magam. Mintha minden ember, ismerösök, barátok, jó barátok átváltoztak volna valami majomszerü lényekké, ösemberekké, akikkel nem tudom megbeszélni, amit éppen átélek, nem tudják megérteni, felfogni, hiába is mondtam volna nekik, mert pusztán a saját személyiségüknek megfelelö reakciót kaptam volna az észrevételeimre, ami valószinüleg a teljes értetlenség, vagyis egyszerüen egy - te aztán jól készen vagy - kijelentés, és egy mosoly lett volna.
(az én beszédem is csak egy szellő lett volna, amitöl a fa egyszerüen hajlik egyet...)
Aztán egyfajta végtelenül nyugodt, ugyanakkor hatalmas elkeseredettség fogott el, mivel úgy éreztem, hogy a világ körülöttem, csak egy hatalmas zsibongó állatkert, ugyanakkor egy matematikai pontossággal müködtetett gépezet, ami állandóan változik, áramlik, van ami lassabban, van ami gyorsabban, de minden állandóan, a belsö természetéböl adódó szabályosságok és a természete kölcsönhatásábol adódóan...
Nem értettem, miért figyelem én ezt? Hogy kerültem ide, ebbe a hatalmas változó forgatagba? Miért ez az egész?
Csupán egyetlen vágyam maradt, nem kellett már sem cigi, sem társoság, beszélgetni nem akartam, éhes nem voltam, szomjas nem voltam, semmit nem akartam csinálni, pusztán arra vágytam, hogy kikerüljek ebböl a forgatagbol, látni akartam, hogy mi ez az egész, és én miért vagyok itt? ezenkivül semmit nem találtam fontosnak, semminek nem tulajdonítöttam jelentőséget, semmit nem tartottam lényegesnek.
Ez maradt az egyetlen vonás, ami felmerült az én személyiségemböl, függetlenül attól, miféle szél fújt körülöttem... |
| | | | |
|
