 |
Legfrissebb hozzászólások (101411 - 101420)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nem tudok neked közvetlen bizonyítékot szolgáltatni a lélekre. Közvetett bizonyítékot te is találsz épp eleget, ha valamiért figyelmen kívül hagyod őket, úgyis hiába sorolnám.
Az agy sérülésével azért változik meg a személyiség, mert az agy egyes területei megszűnnek venni a lélek jelzéseit. Egy ócska hangszóróban recseg a zene, pedig a rádióhullámok jók. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Mi a kava? Vki felvilágosítana? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 300? és nem hánytál? Nem törpe hajnalkát ettél véletlen? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem ugyanazok az anyagok vannak az egész növényben? Én úgy tudom, csak a koncentrációjuk más, de mind mérgező. Hogy lehet ilyeneket fogyasztani anélkül egyetalán, hogy az embernek ne legyen mérgezése? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vizier: viszont akkor a sérülésnek nem lehetne hatása a személyiségre, a tudatra, az emlékekre hiszen az független a testtől. Ha pedig az általad definiált lélekben ezeknek nincs jelentősége, azaz nincs emlékezete, nincs személyisége, érzékelése stb. akkor mi van? - ha pedig mindez megvan akkor már egy független tudatról van szó, viszont semmi nem igazolja hogy kapcsolatban lennénk vele.
Másfelől ez hogy létezik valami független dolog, kizárólag képzelgésen, fantázián alapuló feltevés, mivel a kézzelfogható bizonyítékok pont az ellenkezőjét mutatják.
Persze ez az alapvető vágyból fakad ahogy az ember nem tudja felfogni a saját nemlétezését és az ismeretlentől, nem megismerhetőtől való tehetetlenségében fantáziál. Én is ezt teszem elég gyakran, mégis tudom hogy ez sajnos nem a valóság.
Igaz ha az ember alaposan végiggondolja hogy ő maga micsoda, kiderül hogy az örökölt tulajdonságok, a külső behatások, ösztönök és mémek, a formált tudatunkból következik minden cselekedetünk -még ha gyakran nem is tudjuk végigmondani a pontos okokat. Ez elsőre akár rémisztő is lehet, hogy nincs egy testtől független öröklét, de hát a világ urai sem mi vagyunk szuperképességekkel stb,(de meghalhatunk) ami pedig smafu az örökléthez képest. Ugyanakkor csodállatos és megnyugtató is, mert gyakran ha belegondolunk rávilágít arra hogy ezek a dolgok miért is következtek így be, és hogy igazából számos nevetséges hülyeségnek hatalmas jelentőséget tulajdonítunk ami az élet szempontjából igazából jelentéktelen.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát, ha kész lesz, majd elolvashatod, ha tényleg érdekel. Akkor nem is írok neked semmit róla, majd meglátod! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szívesen lennék egyik első olvasód. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem amit írtál, sokkal összeszedettebb, és kiforrottabb, mint a 141-es. Logikusan vezeted végig a gondolataidat, és ezzel könnyebb azonosulni, legalábbis nekem. Nincs benne semmi konkrét, és ez jó.
Persze prózában nagyon oda kell figyelni a szóhasználatra. Nagy csapda, hiszen tényleg sok az a könyv, amiben fölösleges szócséplést találunk. Ha viszont nem írsz le mindent kellő részletességgel, összecsapott lesz. Hát, én is küszködök vele, de azért nagyon élvezem az írást. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igen, de még csak most bontogatom a szárnyaimat. Van pár novellám, elég szentimentálisak. Most meg egy könyvön dolgozok, kb. 2 hét múlva kész is lesz. |
| | | | |
|
